Óbudai Kaszások: Németh 1, Seres 5, Horváth 3, Neszmélyi 3, Sárváry 3, KŐSZEGHY 8, Szabó 5, Herbák 1, KRAJCSI 6, GOÓR 8, Jarkas 4, Gergely 2.

Nehéz napra készültünk, két kemény összecsapás várt ránk, ráadásul pihenő nélkül. Hetek óta azt hangsúlyozzuk, hogy csak kemény védekezéssel lehet győzelmi esélyünk bárki ellen, hiszen a budapesti régió élmezőnyében vagyunk. A fiúk szuperül megmutatták a mérkőzés elején, hogyan is néz ez ki. A BEAC lányai nem igazán tudtak mit kezdeni azzal a lendülettel, amit a pálya mindkét végén produkáltunk. Minden pályára lépő játékos hozzátett valamit a csapat teljesítményéhez. Az utolsó másodpercben kapott kosarat leszámítva nagyon jól összpontosítottunk, megérdemelten vezettünk. A második nyolc percben minden megfordult, a lányok felvették a kesztyűt, mi pedig csak arcunkat tartottuk a pofonjaik elébe. Lelketlenül kosárlabdáztunk, nézni is rossz volt.

A szünetben sem sikerült felrázni a társaságot, gyenge büntetőzés után csak lézengtünk a pályán. A harmadik negyed utolsó két percéig várni kellett arra, hogy egyáltalán valami szikra legyen a szemekben, tűzről nem is álmodhattunk. A záró negyed első három perce is egyértelműen a lányoké volt. Végre használt az időkérés, 17 pontról 9-re kapaszkodtunk vissza, de nem volt már elég időnk ahhoz, hogy ledolgozhassuk a hátrány. A BEAC csapata teljesen megérdemelten húzta be a meccset.

Nagyon csalódott voltam a mérkőzés közben, mert kevesen voltak, akik megfelelő hozzáállással játszották végig a mérkőzést. Az ilyen meccseken bátorságra, önbizalomra, harcosságra van szükség. Mi ezeket teljesen kivetettük magunkból a második negyedtől. Példát lehet venni a lányokról, akik akkor léptek igazán a gázra, amikor veszélyben voltak. Mi a jó pozícióban a fékre léptünk. Testben és lélekben is. Nem lehet elbújni, elmenekülni a felelősség elől. Feladni pedig végképp nem lehet! Gyorsan kellett felejtenünk, mert jött is a következő csata.