Óbudai KA:
Dobossy 3, Pirint 5/3, KONTA 30/6, SAFRANKA 25/12, ORBÁN 19
CS: CHABOT 6, Korompay 2, Csocsán 3, Jávorszky 2, Vasali 6, Léh

15.00-kor véget ért a Vásárhely elleni összecsapásunk, 17.00-kor már dobták is a labdát a következő meccsünkön. Nem egy leányálom, ráadásul a nyáron nagyon megerősödő újpestiek vártak ránk, akikhez Gödről és a Honvédból is érkeztek meghatározó játékosok.
Bágyadtan, lassan kezdtünk, hamar 12 pontos hátrányban találtuk magunkat. Sikerült rendezni sorainkat, így az első negyed végére át is vettük a vezetést. A második negyedben megint elléptek tőlünk a lila-fehérek, de megint egalizáltunk, hogy aztán az utolsó percekben hibát-hibára halmozó csapatunk mellett harmadízben is komoly előnyre tegyen szert ellenfelünk.

Kérdés volt a szünetben, hogy 11 pontos hátrányban merre indul el a meccs. A fogadkozások ellenére a Megyeri Tigrisek kezdtek jobban és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy látótávolságon kívülre kerültek tőlünk. A játékunk, főleg a védekezésünk a borzasztó szint alsó határát súrolta ebben a periódusban. 19 pontos hátránynál, egy lendületben lévő ellenfél ellen a cél az lehetett, hogy a nagyobb verést elkerüljük. Szerencsére az ekkor pályára lépő, az előző meccsen kevesebbet játszó játékosaink máshogy gondolták. Fokozatosan egyre nagyobb lendületbe kerültünk és megkezdtük a felzárkózást. Apró lépésekkel kerültünk közelebb, és amikor a jókorát pihenő kezdőink újra visszaforogtak a pályára, rájuk is ráragadt az a motiváció, aminek segítségével az egyre idegesebbé váló újpestiek mellett, egy huszáros hajrát produkálva, ki tudtunk egyenlíteni a rendes játékidő végén.

Egy hosszabbítás sem kevés egy ilyen helyzetben, na de 4! Sok-sok minden történt ebben a 4x 5 percben, ami szempontunkból talán az a legfontosabb és a legnagyobb tanulság is, hogy az első 3 túlóra végén mindig volt lehetőségünk megnyerni a meccset. Ami a harmadik 5 perc végén történt, az meg aztán végképp a lúzer kategória! 1 perccel a vége előtt 7 ponttal vezettünk, és nálunk volt a labda. Az egyik legtapasztaltabb játékosunk 5 másodperces támadás után kosarat akart dobni ( ahogy tavaly az EYBL-n is 10 mp-el a vége előtt 1 pontos vezetésünknél… ), és azt a kálváriát, szerencsétlenkedést, ami innen kezdődött, azt inkább jobb nem emlegetni! Jobb lett volna már évekkel ezelőtt megszerezni, de egyszer majd csak meg lesz az a rutin, hidegvér, amivel le fogjuk tudni hozni az ilyen helyzeteket!
Innen már nagyon nehéz volt, a lila-fehérek még meg tudtak újulni, mi már nem, így ők nyerték ezt a 3 órás, „történelmi” meccset, amihez gratulálunk!

Nyilván sok tanulsággal szolgál egy ilyen meccs, és ezt most jó lett volna így megnyerni, mert itt már nem lesz második esély, ebben az életünkben már nem valószínű, hogy részünk lesz egy négyszeres hosszabbításos mérkőzésben… !