Óbudai Kaszások:
Korompay 2, VARSÁNYI 8/6, Chabot 7, DÓCS 28/12, Orbán 5
CS: Dobossy 3, Szabados 1, Léh 2, Kolozsvári 6/6

Másfél hónap után játszottunk újra hazai környezetben. Két, nagyon tartalékosan elszenvedett, hatalmas idegenbeli zakó után volt mit javítanunk a renoménkon. Ugyanakkor, megtippelni sem lehetett, hogy mire leszünk képesek, hiszen felsorolni is nehéz lenne, hogy ki és mennyit hagyott ki betegségek, sérülések miatt csapatunkból az elmúlt másfél hónapban.
A dolgunkat az is nehezítette, hogy egy jó passzban lévő, jó eredményekkel rendelkező Dombóvár érkezett hozzánk, és bár a nyáron jelentősen gyengültek, de még így is egy fizikálisan erős, rutinos, összeszokott, jó kosárlabdát játszó csapatot alkotnak, ráadásul hétről-hétre a felnőtt mezőnyben, az NB II nyugati csoportjában is edződnek.
Szoros meccs volt végig, ahol 6 pontnál egyszer sem volt nagyobb a különbség a küzdő felek között. Egész jók voltunk, színesen kosárlabdáztunk és egy-egy nehezebb szituból mindig ki tudtuk rángatni magunkat. A második negyed vége felé például öt pontos hátrányból, 6 pontos előnyt csináltunk egy remek sorozatnak köszönhetően, ekkor az amúgy is, az egész meccsen hatalmasat küzdő Varsányi volt ellenállhatatlan. Persze, a tolnaiak sem hagyták magukat, felzárkóztak a szünetre.

A 3. negyedben is hasonló volt a forgatókönyv, mivel a negyed eleje a vendégeknek sikerült jobban, 4-5 ponttal megléptek. Ekkor, a „B” csapatunkban szárnyaló, a legjobbak között is egyre több helyet követelő Kolozsvári süllyesztett el két triplát, így egy újabb jó periódusunknak köszönhetően megint sikerült kisebb előnyt kiépítenünk a játékrész végére.
Tulajdonképpen a 4. negyedben következett be a fordulat, amikor 8 perc alatt mindössze 3 pontot, egy Chabot-gól + büntetőt sikerült elérnünk. Bár védekezésben nagyot alakítottunk, a támadójátékunkra már nem maradt erő, az addigi 43%-os dobóteljesítményünk 12%-ra csökkent…! Kijött az edzetlenség és az, hogy csapatszinten kb. 70-80%-os állapotban voltunk a meccs előtt.
A válogatott formában játszó, 28/12 pontot, 21 lepattanót, valamint egy óriási mezőnymunkát a közösbe tevő Dócs még beemelt egy triplát emberről, nem sokkal a vége előtt, de a következő dombóvári támadásnál hiába szereztünk labdát, az 1-0 ás ziccer és ezzel, nagyjából, a meccslabda is kimaradt!

A fiúk nagyon el voltak keseredve a meccs után, pedig nagyon büszkék vagyunk rájuk! Nagyon nagyot küzdöttek, erőn felül teljesítettek! Orbánnak is nagy köszönettel tartozunk azért, hogy a sérüléséből még nem teljesen felépülve vállalta a játékot, és bár a másfél hónapnyi rozsda látszott a mozgásán, jelenléte rengeteget számított!
Benne volt a pakliban, hogy az előzmények után jóval gyengébb teljesítményt tudunk csak nyújtani, így viszont egészen a végjátékig volt esélyünk a győzelemre magasabban rangsorolt ellenfelünk ellen! Ráadásul mindezt úgy, hogy az aznapi, előrehozott szóbeli érettségi miatt két magas emberünket nélkülöztük, így az egész meccsen szerkezeti gondokkal is küszködtünk.
Mindent összevetve ez egy jó meccsünk volt, és a vereség ellenére ez a pohár nemcsak félig, legalább ¾-ig van tele!