Dűlői Kaszások: ÁCS 6, Bándi 1, Egri 2, FÖLDES 1, HIDVÉGI 9, Lukács 2, Somlyódy 5, Szabó 4, Sztojka -, Ujhelyi 1, Zhu 4,

Foghíjas kerettel, betegségektől tizedelve futottunk neki a Kenguru Kupa 4. fordulójának. Első meccsünket a korai órákban kezdtük meg, sajnos ez sem a mi malmunkra hajtotta a vizet, mivel többen is késve érkeztek, ezért a szokásosnál több időbe telt, mire rá tudtunk hangolódni a mérkőzésre. Az első játékrészben Donin és Vincén kívül nem igazán láttam másban a tüzet, ők viszont szép helyzeteket alakítottak ki, sajnos a kivitelezésbe sokszor hiba csúszott. Védekezésben rendre lassan találtuk meg az emberünket, nem tudtunk elég gyorsan rendeződni, ami sok gyors gólt eredményezett ellenfelünk részéről. A második negyedben ellenfelünk 7-es játékosával nem tudtunk mit kezdeni, ő dominált a fehéreknél, míg nálunk Luki jó 1:1-ein kívül más nem tudott hozzászólni a mérkőzéshez.

A félidei 11 kísérletből 5 célba ért, de sajnos a másik odlalon heten is betaláltak, így a büntetőzésben sem tudtuk felülmúlni ellenfelünket. Sajnos a harmadik felvonás eleje sem rólunk szólt, ellenfelünk valahogy mindig eljutott a gyűrűnkig ésjó százalékkal fejezte be helyzeteit. Mi csak a negyed végén kezdtünk ráérezni a lendületes támadásra, amiből Doni, Vince és Geri is eredményes tudott lenni. A negyedik negyedet kezdő négyesünk ott folytatta, ahol elődjeik abbahagyták, szépen lőttük a labdát, amikor pedig ez nem sikerült, sikeres 1:1-ekkel bontottuk meg a védekezést, így nem csoda, hogy 4 játékosunk, Luki, Erik, Zsombi és Alex is kosarakat tudott szerezni ebben a periódusban. Kár, hogy erre 3 negyedet kellet várni, ha az egész meccsen hasonló koncentrációval játszottunk volna, egy szorosabb összecsapást látunk, ez viszont ezúttal egy sima vereségre volt elég.

A meccs előtt megbeszéltük, hogy az erőviszonyokra tekintettel most az eredmény annyira sem számít mint általában. Azt kértük, hogy aki eljött játsszon bátran, nagy kedvvel és felszabadultan, ezt és a küzdeni akarást viszont csak néhány gyerkőc játékán lehetett látni, konkrétan Donátot, Lukit, Vincét és Ádámot tudom kiemelni ebből a szempontból, a többieknek még fel kell keményedniük mentálisan a hasonló csapatok ellen. Azonban a meccs vége felé láttam mindenkitől bíztató megmozdulásokat, remélhetőleg a következő meccsen már a kezdetektől koncentráltan fogunk kosarazni és ami a legfontosabb, küzdéssel és magabiztossággal! Ellenfelünknek gratulálok, a szülőknek pedig köszönöm a szurkolást és a támogatást a korai órákban is! Hajrá Kaszások!