Óbudai KA: Dobossy 1, Szántó 2, Konta 5/3, SAFRANKA 17/3, Csocsán
CS: Bulyovszky 6, Varsányi 3/3, Pirint 3/3, Vasali 2, Chabot, Korpás

A rájátszás első mérkőzésén abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy a hazai kosárlabda egyik fellegvárában, a Tiszaligeti Sportcsarnokban léphettünk pályára a szolnokiak ellen. Kicsit késve érkeztünk, ugyanis a buszunkkal adódtak kisebb gondok, így borult a szokásos mérkőzés előtti procedúra, valamint a bemelegítésre sem maradt elég időnk. Nem is tudtunk kellően ráhangolódni a meccsre, az 5. percben 15-1-es hazai vezetésnél tört meg a jég, ekkor dobtuk ugyanis az első mezőnykosarunkat. Nagy nyomás alatt voltunk, nehezen tudtunk kibontakozni a szolnoki szorításból és egyből látszott, amire, persze, számítottunk is, hogy a felsőházból érkező ellenfelünk jóval nagyobb tempót és játékerőt képvisel, mint amihez a szezon eddigi részében hozzászokhattunk.

A támadójátékunk továbbra sem csillogott, de az a tény, hogy a második félidőben csak 24 pontot kaptunk és így mindössze 4 ponttal vesztettük el a mérkőzés második felét, mindenképpen dicséretes. Jól sikerültek a szerkezet és védekezésváltásaink, és az első félidei akklimatizálódás után, immáron fel tudtuk venni a hazaiak tempóját. A kis híján tripla-duplát produkáló Safranka ( 17 pont, 10 lepattanó 7 kiharcolt fault) mellé pontszerzésben más nem nagyon tudott felnőni, így nem csoda, hogy a Dócs-Orbán duó nélkül, akik hiányában, alsó hangon, 20-30 pontunk hiányzott, még a „percet”, azaz a 40-et sem dobtuk meg.

Sokat kihoztunk ebből a meccsből, lehetett volna jóval nagyobb is a különbség, pláne úgy, hogy a hazaiak a játék minden elemében felülmúltak minket. Ízelítőt kaptunk a felsőházi minőségből, de, ha hiányzóink újra harcra készek lesznek, mi is jóval jobb szerkezetet és nagyobb játékerőt tudunk majd a parkettra vinni. Reméljük úgy kemény, szoros, jó meccseket is tudunk majd játszani erős ellenfeleinkkel.