RÓNAI 10/3, Lugossy 6, GOÓR 9, HORVÁTH 12/6, Krajcsi 2.
Cs: Herbák 3, Hidvégi 2, Jarkas 3/3, Orosházi, Kovács, Lovas 2.

Bár az első két percben csak a hazaiak találtak be, az álmos kezdés után sikerült belemelegednünk a meccsbe és az első negyed derekán már vezettünk is 7:4-re. A folytatásban kiegyenlített küzdelem zajlott a nyitó játékrészt azonban két demoralizáló hármassal zárták le a hazaiak. A pár pontos hátránynak sem örültem, a nagyobb gondnak azonban azt éreztem, hogy kissé megtört a lendületünk. Ennek megfelelően a második 10 percben hasonló különbséggel maradtunk alul, így a félidei szünetre tíz pontos hátránnyal mentünk.

Természetesen nem adtuk fel és hittünk abban, hogy még mindig meg tudjuk lepni a hazai pályán játszó darazsakat. Megtettek mindent a srácok, de sajnos nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat. Ha kevéssel is, de ezt a negyedet is elvesztettük. A záró felvonásban rátettünk még egy lapáttal és egészen 9 pontig zárkóztunk fel, ami nagyon jól mutatja, hogy komoly tartása van a csapatunknak. A végsőkig küzdöttünk, de idegenben, ezen a napon, ennél többre képtelenek voltunk.

Pontszegény meccsen, mindkét csapat részéről kifejezetten jó védekezést láthatott az aprócska közönség. A lehető legerősebb 2007-es születésű keretünkkel léptünk pályára és bár vérmes álmokat szövögettünk, nem bírtunk a darázsfészekben játszó hazaiakkal. Minimális igazolást jelenthet számunkra, hogy a kőbányai 68 pontból, 46-ot 2006-os születésű játékosok dobták. Takarózni, mentegetőzni így sem fogunk. Jó erőmérő volt ez az első éves kadett csapatunknak, ahol megbizonyosodhattunk róla, hogy sok-sok munka vár még ránk, de az út, amin haladunk, annyira talán nem lehet rossz… Várjuk a sorsolást és a további meccseket. Köszönjük a szurkolást! Hajrá Kaszások!