Úgy gondoltuk, hogy a megszokott témától kissé elkanyarodunk, és egy rendhagyó interjút is közzéteszünk. Borbás Csaba U18-as koráig kosárlabdázott a Kaszásoknál, a 2019/2020-as szezon óta pedig sportpszichológusként segíti a klub szakmai munkáját. Sokunkat foglalkoztatja a kérdés, hogyan hat a járvány a fiatal sportolókra, milyen nehézséget élhetnek meg ilyenkor. Szintén érdekes, hogy mit tehetnek ők és szüleik ebben a helyzetben. Lássuk, Csaba mit gondol ezekről!

 

 

Mik azok a jellemző nehézségek és kihívások, amikkel szembenéznek a fiatal sportolók ebben az időszakban?

 

Borbás Csaba: Nehéz általánosságban megfogalmazni, hogyan élik meg a gyerekek a járvány következményeit, nagyon egyedi, ahogy egy-egy nehézségre, traumára reagálunk. Ráadásul jelen esetben az élet számos területe a feje tetejére állt, nem csak a sportolói életük. A sport szempontjából, amihez leginkább hasonlítani lehetne a mostani helyzetet, az a sérüléssel vagy egy sport karrier lezárásnak nehézségeivel való megküzdés. Természetesen a vírus okozta helyzet a fentiekhez képest sokkal ismeretlenebb és bonyolultabb, de jó kiindulása lehet annak, hogy megértsük a sportoló fiatalok helyzetét.

 

Az inaktivitás és a versengés lehetőségének elvesztését nem mindig könnyű elfogadni és talán még nagyobb kihívás ehhez alkalmazkodni. Mindez ráadásul most nagyon gyorsan történt és egy olyan esemény miatt, ami felett semmilyen kontrollunk vagy ráhatásunk nincs. Sérüléshez hasonlóan ebben a mostani helyzetben is a sportolók tapasztalhatnak tehetetlenséget, unalmat, magányt vagy frusztrációt – mindez teljesen természetes. További nehézséget jelent annak a napi rutinnak az elvesztése, amit az iskola és az edzések menetrendje adott. Lehet, hogy ebben eleinte örömüket lelik a gyerekek, de egy idő után nagy kihívást jelent a nem mindennapi helyzetben jelentőségteljes tennivalókkal megtölteni napjaikat.  Egy „menetrend” kialakítása most sokat segíthet. Érdemes erre ösztönözni a gyerekeket, szem előtt tartva azt, hogy minél inkább saját maguktól ered annak tartalma és beosztása, annál jobb. Az új napi ritmus megtalálása segítség lehet a stresszel, bizonytalansággal való megküzdésben is, ebben viszont hasznos lehet, ha reálisak maradunk, nem akarunk mindent egy nap alatt megoldani, és figyelembe vesszük a szükségleteinket is (pihenés, szórakozás) és nem csak a feladatainkat. Legyünk rugalmasak, ha nem sikerül tartani magunkat ahhoz, amit elterveztünk, ne ragaszkodjunk görcsösen, készítsünk egy új beosztást.

 

Hogyan hat rájuk a társas távolságtartás, a kiszakadás az iskolai sportolói környezetükből?

 

BCS: Ez valóban egy fontos szempont, a valahová tartozni erős és ősi emberi igény. A járvány következtében a sportoló gyermekek most nem csak a sport és a mozgás adta örömről mondanak le, de csapattársakkal töltött időről is.  Ne feledjük, hogy egy csapat tagjának lenni sokszor a sportolói identitás meghatározó részét képezi. Mind emiatt fontos lehet a csapattársak közötti kapcsolat fenntartása, annak aktív szervezése. Figyelembe véve azt, hogy az élet jelentős része helyeződött át az online térbe, érthető lehet, ha szülőként szeretnénk korlátozni a laptopon és a telefonon töltött időt – de a kapcsolattartásban ezek most mind hasznos eszközök lehetnek.  Itt érdemes lehet olyan alkalmazásokat használni, amik videó funkciót is támogatnak, a nonverbális kommunikáció, a hangszín sokkal gazdagabb információt hordoz a mondandónk érzelmi töltetéről, mint egy nyers írott szöveg.

 

Hogyan küzdhetünk meg a bezártság okozta nehézségekkel?

 

BCS: Ezzel kapcsolatban talán az egyik nehézség a kontroll érzésének hiánya, a tehetetlenség érzése. Elsőre nem biztos, hogy könnyű megtalálni azt, mit tudunk ebben helyzetben befolyásolni. Ebben segíthet, ha átgondoljuk, mibe szeretnénk fektetni azt sok időt és energiát, ami rendelkezésünkre áll? Azt sajnos nem tudjuk befolyásolni meddig kell még a négy fal közt lennünk, de azt igen, hogy mivel töltsük meg az ott töltött időt. Ebből szempontból is fontos lehet, ha beleszólást adunk a gyerekeknek, mivel töltik ki a napjaikat. Segítsük őket abban, hogy felismerjék a mostani helyzet adta lehetőségeket.

 

A sport kapcsán a pályától távol is van lehetőség a testmozgásra, kétségkívül ez nem minden esetben olyan élvezetes, mint az ott töltött idő, ettől még lehet hasznos. Az állóképesség, robbanékonyság, rugalmasság megőrizhető vagy akár fejleszthető is. Ebben nagy segítséget nyújtanak az egyesület YouTube csatornáján fellelhető anyagok, ezek segíthetnek a mozgást megőrizni, visszacsempészni a mindennapjainkba.

 

Másik, ami szerintem fontos a bezártsággal való megküzdésben, ha a fiatalok értik a bezártság okát és szükségszerűségét, illetve, ha egy kicsit átgondoljuk mi mindentől fosztott meg minket ez a helyzet, és azoknak mi számunkra a személyes jelentősége. A járvány okozta veszély drasztikus intézkedésekkel és következményekkel jár, köztük bajnokságok eltörlésével. Mind a gyerekeknek, edzőknek és szülőknek sok munkája van abban, hogy normális esetben hétről hétre lehet járni edzésre, meccsekre. Ennek (is) most egy időre búcsút kell inteni. Otthon maradni nem könnyű, sok lemondással és áldozattal jár és nehéz közvetlenül érzékelni a pozitív hatásait.  Épp ezért fontos, hogy a fiatalok értsék a korlátozások célját és értelmét, ha látják, hogy hogyan és kiknek segítenek azzal, ha otthon maradnak.

 

Mi tehetünk mentális a egészség megőrzése érdekében?

 

BCS: Úgy gondolom, hogy ebben nagy szerepe van annak a támogatásnak, ami a környezetünkben rejlik. A veszélyhelyzet megköveteli a fizikai távolságtartást, de érzéseinkkel érdemes a családtagok, barátok és edzők felé fordulni, megosztani velük a gondolatainkat, illetve, hogy megismerjük az övéiket. Itt ismét hangsúlyoznám a kapcsolattartás jelentőségét, a mostani helyzet ugyanúgy megkívánja egymás támogatását, ahogy az edzések és versenyzés is. Az érzésekkel kapcsolatban talán fontos kiemelni azt, hogy engedjünk teret a negatív gondolatoknak is, nem kell azokat rögtön elhessegetni vagy minimalizálni. A negatív érzések megélése fontos és termesztés része az érzelmek kezelésének tanulásában.

 

A stressz és szorongás egy bizonyos szintje a Covid-19 járvány normális velejárója, ugyanakkor, ha a tapasztalt stressz rendszeresen megnehezíti mindennapos életet, és nem tudunk a saját magunk, illetve a környezetünk segítségével megbirkózni, akkor érdemes képzett szakemberhez fordulni.

 

 

Fotók: Borbás Csaba, Felkai Gergely