Óbudai KA: Balogh 10, Patrik-Pirk 3, Márton 21/6, Michel, Köcse 4,
Cs: Puszta, Kocsis 8, Marossy 6, Lakatos 8,

Nehéz hétköznapi mérkőzésre készültünk a MAFC/B ellen. Már a kezdés kaotikus volt mivel a csapat fele egy nagy dugóba ragadt, így csak meccs kezdésre estek be a mérkőzésre, másrészt a melegítésnél már ketten is jelezték, hogy a gyomruk rakoncátlankodik. Ilyen kedvezőtlen dolgok fényében nem volt meglepő, hogy teljes apátiában kezdtük meg a mérkőzést. Védekezésben rendre könnyen indítottak le minket, szinte kivétel nélkül rendezetlen védelem ellen kaptuk a kosarakat. Az egész védekezésünk katasztrófa volt az első félidőben. Támadó játékunk egyáltalán nem tudta kompenzálni a könnyen bekapott kosarakat, félő volt, hogy egy nagyobb vereségbe is beleszaladhatunk. Lassan járt a labda, rossz opciókat választottunk a játékainknál. Támadó lepattanókat pedig szinte egyáltalán nem tudtunk szerezni.

A harmadik negyedben érezhetően megindultunk felfelé. Jöttek az extra dobások támadásban ( Márton-Balogh duó hátára vette a csapatot ) ,de sajnos a védekezés továbbra is átjáróház volt teljesen. Nem voltunk elég határozottak a gyűrű alatt, fájóan sokszor vertek meg minket 1-1ből. A negyedik negyedben egy csapásra elkezdtünk olyan elánnal és harciassággal játszani, amivel az egész meccsen kellett volna. Végre domináltunk a gyűrűk alatt, jó ütembe jöttek a besegítések gyenge oldalról. Nem egészen 5 perc alatt felhoztuk az eredményt -2-re, de ahelyett, hogy megtudtuk volna fordítani a mecset és megnyerni akár, újra az első félidőben látott totális káosz jellemzett minket. Az utolsó másfél percben mutatott produkció hűen tükrözte a mérkőzés első félidejében nyújtott játékunk. NÉGYSZER szereztük meg a labdát ebben az időszakban, de mind hiába. Kétszer a pályáról dobtuk ki, kétszer pedig ajtó ablak ziccert hagytunk ki ezen szerzett labdák vissza indításánál.

Megint egy nagyon kétszínű mérkőzésen szenvedtünk újra fájó vereséget. Érződött, hogy mentálisan nem vagyunk ideális állapotba. (Csapat fele nem tudott rendesen melegíteni a késés miatt). Ennek következtében megint beragadtunk a kezdésnél és újra és újra lerohanásokból és a nem megfelelő visszarendeződésekből kaptuk a pontok 90%-át…A harmadik negyedben megindult valami bennünk, mert ahelyett, hogy elengedtük volna mérkőzést visszaküzdöttük magunkat a meccsbe, majd azt szorossá és nyitottá tudtuk tenni. Ez mindenképpen pozitív és dicséret jár érte!! De olyan jó lenne végre egy mérkőzést ezzel az elánnal és akarattal megkezdeni, nem pedig adni az ellenfeleinknek 20 perc előnyt, s majd utána elkezdeni a vissza zárkózást!