Óbudai KA: Balogh 14/6, Zádor 8, Márton 5, Dulic 4, Michel 6,
Cs: Lontay 8, Karai 7/3,Kiss, Kocsis 5/3,Lakatos,Köcse, Hubák, Hidvégi,

Kedvezőtlen szájízzel várhattuk a mérkőzést, hiszen délelőtt egy elég kiábrándító mérkőzést játszottunk a Mafc ellen. Szerettem volna, ha ezen a mérkőzésen már tudunk javulni a délelőtthöz képest. Reméltem látok előrelépést küzdőszellembe, oda figyelésben, a játékok kivitelezésében és csapatösszhangban. A mérkőzést ellenfelünk nagy lelkesedéssel kezdte, fizikálisan pár játékosunk fölé nőttek így könnyen nyomtak el minket a lepattanó csatáknál. Első félidőben annak köszönhettük ,hogy nem nőt a különbség drasztikusan percről percre, hogy a lelkesedés nem párosult pontossággal az ellenfelünknél. Hiába próbáltam több cserével megadni a lendületet a gödörből való kikászálódásból és a lehetőséget többeknek ezzel nem tudott mindenki maradéktalanul élni. Támadásban nagyon pontatlanok voltunk. Az üres kihagyott ziccerekből, középtávoliakból már Dunát lehetett volna rekeszteni. Ha a helyzetkihasználás csak egy kicsit jobb lett volna, simán kialakíthattunk volna egy kényelmes előnyt aminek köszönhetően nem kellett volna izgulni a mérkőzésen.

A harmadik negyedben az volt az érzésem, hogy egy baráti Streetball mérkőzésen vagyok. Potyogtak a kosarak szinte minden támadásból. Nyomást elvétve tudtunk gyakorolni ellenfelünkre, aki a harmadik negyed 7 percében már 18 ponttal vezetett. Ekkor valami mintha megmozdult volna mindenkiben. Zsinórban 3 triplával felzárkóztunk 9 pontra és végre az látszódott a társaságon, hogy kikászálódott a gödörből, amibe saját magát lökte. A negyedik negyedben nem egészen 5 perc alatt ledolgoztuk a hátrányunkat és átvettük a vezetést is. Bár hiába szereztük sorra a labdákat a letámadásból sajnos továbbra is gyatra volt a helyzetkihasználásunk így nem tudtuk ellenfelünket leszakítani aminek meg is lett a következménye. Az utolsó 25 másodperc a mérkőzésből hűen tükrözte az egész napi teljesítményünket + 2 pontos vezetésnél. Először „sikerült” az idényben újra bemutatni azt, hogy ne támadj, mikor nálad van a labda és lepörgethetnéd a támadó időt, illetve a mérkőzés órát.(Hiába szereztünk labdát és megbecsülhettük volna, ehelyett indítani akartunk belőle, ami indítás a pályán kívül kötött ki). Maradt 20 másodperc, ami alatt ellenfelünk 3db homályt dobott, de mivel a kizárásra nem figyeltünk oda egyszer se, mindig visszaszedték a labdát, amiből egy palánkos egy lábon és egy kézzel eldobott horoggal megnyerettük az ellenféllel a mérkőzést.

A mérkőzésbe 28 perc elteltével érkeztünk meg. Nem lehet mérkőzést nyerni úgy, hogy ellenfelünket elengedjük 20 pont körüli távolságra és utána kezdünk el úgy játszani, ahogyan valójában tud ez a csapat. Az utolsó 25 másodperc történései bemutatták azt, hogy miért fontos a kizárás, a labda megbecsülése, ha megszerezzük, illetve, hogy a mérkőzés utolsó pillanatáig oda kell figyelni. A szezonban ez már a sokadik mérkőzés volt mikor a végjátékban a szerzett labdáinkat nem becsültük meg, hanem egyből eladtuk és aktuális ellenfelünk ezt kihasználva visszaindított minket. Minden játékos számára ez egy tanulságos vereség volt és remélem, a jövő heti mérkőzésen már látom a javulás jeleit.