KOLOZSVÁRI 28/12, BALOGH 11/3, SIPOS 12, VERMES 10, Léh 4
CS: Marossy 4, Antal 9, Kocsis 3

Továbbra is tartalékosan, mindössze 8-an tudtunk elutazni Monorra. Teljes csapattal is nehéz meccsre számíthattunk volna, így meg aztán pláne! A hazaiak nem is okoztak csalódást, 8-0-val indítottak. Kellet pár perc mire összeszedtük magunkat, de a fiúk becsületére váljék, hogy 10-4 után 5 percig nem kaptunk gólt, így át is tudtuk venni a vezetést.
Nem sokáig, mert a negyed végén kaptunk egy „dudálós” 9 méteres triplát, és ez újra lendületbe hozta a vendéglátóinkat. Valahogy mindig megtalálták a gyűrűnkhöz vezető utat, nem működött igazán jól ekkor a védekezésünk. Próbáltunk nagy nyomást helyezni ellenfelünkre, de az igazi agresszivitás hiányzott, nem ütköztünk eleget, túlságosan vigyáztunk arra, nehogy fault-problémáink legyenek. 7 pontos hátrányban is voltunk már a második periódusban, de mivel támadó oldalon feljavultunk, az ismét csapatunk élére álló Kolozsvári triplájával mi mehettünk előnnyel a nagyszünetre.

Hatalmas küzdelmet hozott a 3. negyed, többnyire mi vezettünk, de nagyon szorosan alakult a találkozó, minden pontunkért nagyon meg kellett szenvednünk. Csavartunk egyet a védekezésünkön, nem engedtük dobóhelyzetbe a monoriakat, így jobbára büntetőkkel tartották magukat. Mivel kevesen voltunk, és a negyed vége felé már többen a kipontozódás szélére sodródtak, váltanunk kellett és területvédekezésre álltunk át. Ez bejött, mert az elfáradó hazaiak pontatlanná váltak és képtelenek voltak betalálni. Mindössze 7 pontot kaptunk az utolsó negyedben, a sok-sok kihagyás után végre formába lendülő Vermes is igazi vezéregyéniségként tevékenykedett, higgadt, csupa szív játéka elengedhetetlen volt a végül izgalommentessé váló végjátékhoz.
A negyedik etap gálájához az is hozzá tartozott, hogy miután, Kolozsvári és a rendkívül hasznosan, jól játszó Balogh vezetésével produkáltunk egy jó sorozatot, az addig végig zónázó hazaiak emberfogásra álltak át, ami ellen tetszés szerint értük el kosarainkat.

Megdolgoztunk azért, hogy örömjátékká váljon a mérkőzés vége. Folyamatos rotáció mellett meghajtottuk a hazaiakat, akik érezhetően elfáradtak a végére, és amikor elment a meccs, már talán a másnapi Pafc elleni rangadóra tartalékoltak (mivel ott győzedelmeskedtek, már csak mi vagyunk veretlenek a Közép régió „A” csoportjában! ). Folyamatosan fejlődtünk a találkozó alatt, ismét jól bírtuk a hajrát és ez nagyon biztató, mint ahogy az is, hogy a sérülés miatti hosszú kényszerszünet után Sipos is kezd jól teljesíteni.
Túlzó a különbség, ez sokkal nehezebb meccs volt, mint ahogy az eredmény mutatja. Éppen ezért jár a gratuláció, hogy ilyen profin hoztuk le a negyedik negyedet!