Óbudai KA: Dobossy 3, Varsányi5/3, Konta 7/3, Safranka 12, Orbán 7/3
CS:, Pirint 3/3, Bulyovszky 7, Csocsán 1, Chabot 2, Vasali

Újabb „rázós” túra várt ránk az országos bajnokság rájátszásában. Dombóvárra utaztunk, abban a reményben, hogy egy korrekt meccset tudunk játszani a hazaiakkal. Itt a korrektet úgy kell értelmezni, hogy egy összeszedett, jó teljesítményt nyújtva, mindent tegyünk meg a pályán, vagy legalábbis max. közelit hozzunk ki magunkból. A rájátszásban nekünk saját magunkkal kell foglalkoznunk, azzal, hogy felvegyük azt a tempót, amit a nálunk erősebb ellenfeleink diktálnak. Ha ez sikerül, képesek vagyunk korrekt meccset játszani, ha nem, akkor jól elagyabugyálnak minket.

Ezen a meccsen nem sikerült felnőnünk ehhez a feladathoz, és a sebességkülönbség leginkább az eladott labdákban realizálódott. Itt nincs is értelme szakmázni, ha egy junior csapat 30 labdát elad egy korosztályos meccsen, az több, mint szégyenteljes produkció! Lehet, hogy akad a világnak olyan pontja, ahol egy ilyen csapatteljesítmény után még a buszvezetőt is sötétzárkába hajítják…!

Velünk ellentétben, ellenfelünket jó volt nézni! Az idei U-18-as élmezőny legfiatalabb gárdájaként nagyon kreatív, összeszokott, intelligens kosárlabdát játszanak, szó szerint játsszák ezt a labdajátékot. A 3 muskétásuk, az edző-csemete-trió rendesen megszórt minket (is). Bár a 3. negyed végéig még a botrányosan sok hiba ellenére is tartottuk magunkat, a negyedik negyedben nem tudtunk ellenállást kifejteni, átrohantak rajtunk.

Reméljük ez csak egy rosszul sikerült meccs volt, ilyen napunk volt! Ugyan ez már a sokadik eladott labda-problémás meccsünk az elmúlt évek folyamán, de hátha tanulunk belőle! Hátha egyszer 10-12 eladott labdával le tudunk hozni egy meccset, ahogy az juniorban elvárható!