BLF Bolhák – Kaszás Mini Boszik 43:58 (2:10, 6:18, 2:5, 13:12, 20:13)
Andorkó Léna 13, Petrilla Gréta 1, Herling Olivia 1, Kelemen Emma 5, Buzogány Lia 17, Medve Mia,
Méhész Zita 10, Jankovits Lili 11.

A forduló kapcsán több nehézséggel is szembe kellett néznünk. Az első csapatunknak is ebben az
időben kellett pályára lépnie, valamint a junior döntőt is most rendezték, így megcsappant a
bevethető játékosok száma, valamint az edzőket is helyettesíteni kellett.
Első ellenfelünk egy magasabb csoportokból érkező, többnyire nálunk idősebb fiúkból álló csapat
volt, így nem számíthattunk könnyű találkozóra. Ennek ellenére, nagy elánnal vetettük bele
magunkat a mérkőzésbe és a jobb dobószázalékunknak köszönhetően, el is húztunk tőlük. A második
negyedben tovább duzzadt a különbség, mert még szigorúbb lett a védekezésünk és emellett tartani
tudtuk a magas tempót és a játékszínvonalat.
A félidei büntetők is jól sikerültek; próbáltunk a technikára figyelni és ennek sok sikeres dobás lett a
jutalma.
Talán a nem várt 23 pontos előny tudata, talán a „mérkőzésbe ekkor megérkező” szimpatikus
ellenfelünk harcossága, vagy az egyre jobban ránk telepedő fáradtság okán, de egyértelműen
visszaestünk a második félidőre. A lelkesedésünk picit fakulni látszott és a futóversenyekben
többnyire alulmaradtunk.
Szerencsére, az előnyünkből így is megőriztünk 15 egységnyit és bejutottunk a csoport döntőjébe,
ami nagy örömöt okozott.

Kaszás Mini Boszik – Törekvés Törpicúrok 72:24 (9:4, 31:2, 5:2, 9:16, 18:0)
Andorkó Léna 10/6, Petrilla Gréta 4, Herling Olivia, Kelemen Emma 8, Buzogány Lia 26, Medve Mia 5,
Méhész Zita 5, Jankovits Lili 14/6.

A mérkőzés előtt az öltözőben arra hívtuk fel a figyelmet Rita nénivel, hogy nagy jelentősége lesz a
védekezésbe fektetett energiának és a lepattanók begyűjtésének.
Az első perctől kezdve ugyanazt a mentalitást hoztuk, amit a reggeli találkozón és ez gyilkosnak
bizonyult a kissé fásultan mozgó lányok ellen. Sokkal többet és jobban passzoltunk, így – szükség
esetén – felállt védelem ellen is megtaláltuk a kecsegtető helyzeteket.
A büntetőkkel ugyan tovább nőtt az előnyünk, de még ennél is értékesebb volt, hogy a kihagyott
dobások után is dicsérhettük a kivitelezést.
A nagyszünet után déjá vu érzésünk támadt; ezúttal sem bírtuk a saját magunk által diktált tempót,
de hát ez legyen a legnagyobb bajunk… A negyedik eredményei csalókák lehetnek, hiszen ellenfelünk
a harmadik etapra összerakta a legjobbjait, így az utolsó felvonásban már könnyebb dolgunk volt.
Sikerült a visszavágás és a csoportgyőzelem. Jár a csapatnak a gratuláció!
Bízunk benne, hogy most is sokat tanultunk a játékról. Ha a játékosoknak és a szülőknek csak fele
akkora élményt nyújtott ez a forduló, mint nekünk, helyettesítő edzőknek, akkor már megérte a
korán kelés és a lebonyolításból adódó kellemetlenségek vállalása.