Óbudai Kaszások: Berecz-Erdei 5, Puskás 7/3, Hruska 11/3, Ceglédi 10, Kosztyu 6, Szűcs 3, Kozák 14/3, Berke 2, Fajta-Arriagada -, Fey -, Vincze -.

Enerváltan és hit nélkül játszottunk az első félidőben, mintha valami visszatartott volna minket. Bár voltak kifejezetten jó megmozdulásaink és biztató pillanataink is, ezekre mégsem tudtunk igazán fókuszálni. Inkább a bizonytalanság dominált, ami rányomta a bélyegét a játékunkra.

Sajnos a második félidőt is hasonlóan kezdtük: játszottunk ugyan, de nem a saját játékunkat. Mentálisan nem voltunk elég erősek, hiányzott az a hit és határozottság, ami ilyenkor átlendít minket. Sokáig csak kerestük önmagunkat, és nem találtuk azt a ritmust, ami igazán ránk jellemző. A negyedik negyedre azonban fordult a kocka: életre keltünk, megérkeztünk a meccsbe, és végre igazi csapatként működtünk mind támadásban, mind védekezésben. Küzdöttünk, nem adtuk fel egy pillanatra sem, és ha egy kicsivel tovább tartott volna a mérkőzés, talán egészen más lett volna a vége.

A mérkőzés elején nehezen vettük fel a tempót, hiányzott a határozottság, az elszántság. Bár akadtak biztató megoldásaink, nem tudtunk ezekből erőt meríteni, inkább a hibákra és a görcsösségre helyeződött a hangsúly. A folytatásban sem változott sokat a játék képe, fejben nem voltunk elég stabilak, és nem a megszokott arcunkat mutattuk. A végjátékra azonban megváltozott a mérkőzés dinamikája: felszabadultabbá váltunk, előjött belőlünk, ami mindig is ott volt, hogy képesek vagyunk rá, és csapatként kezdtünk működni mindkét oldalon. És egy kicsivel több idővel akár teljesen más kimenetele is lehetett volna a találkozónak.