Óbudai Kaszások: Berecz-Erdei 14, Kosztyu 12/3, Puskás 5, Hruska 2, Ceglédi 17, Kozák 10, Fey -, Szűcs -, Fajta-Arriagada -, Berke -, Vincze -, Demeter-Nyitrai -.

Az elején mérhetetlenül rosszul kezdtünk, mintha teljesen máshol lettünk volna fejben, testben. Összezavarodtunk, bizonytalanul mozogtunk, és láthatóan tartottunk az ellenféltől. A felelősséget folyamatosan a másikra hárítottuk, így nem tudtunk egymásra hagyatkozni. Ez a helyzet nagyjából másfél negyeden keresztül tartott, ezután fokozatosan magunkra találtunk, és lassan elkezdtük érezni a meccs valódi hangulatát és szellemét.

Az öltözői beszéd után a csapat összeszedte magát, és végre együtt, kosárlabdát játszottunk. Élvezettel, motiváltan és határozottan mentünk előre, amit nagyon jó volt látni, átélni és érezni. A végjátékban is bátrak maradtunk, az utolsó percig hittük, hogy megfordíthatjuk, így meg is volt rá a lehetőség, amit a lányok maguknak teremtettek meg. Sajnos az utolsó ziccereket és büntetőket nem tudtuk értékesíteni, de nagyon büszke vagyok a lányokra, mert ezt tényleg odatették.

A mérkőzés elején nem találtuk a ritmust, kapkodva és rendezetlenül játszottunk. Láthatóan nem állt össze a játékunk, sok bizonytalanság és hiba jellemezte az első szakaszt. Az öltözői beszéd után viszont teljesen megváltozott a hozzáállásunk, elkezdtünk csapatként működni és tudatosan kosárlabdázni. A hajrában már hittünk a fordításban is, és több lehetőséget ki tudtunk alakítani, de a befejezések nem sikerültek. Megmutattuk, hogy képesek vagyunk felállni a nehéz helyzetekből.