Kaszások: CSUBA 10, Krajcsovich 4, Berecz-Erdei 4, Sterbenz A. 5/3, Bernei 5/3
Cserék: SÜTŐ-ORBÁN 13, Kövesi 12/6, Árvay 4, Koós 6/6, Szabó 2

A szezon egyik legkeményebb mérkőzését játszottuk, és bár nem sikerült győzelemmel zárni, büszke vagyok a csapatra. A találkozó kiegyenlített küzdelmet hozott, az első negyed végén 19-19-es döntetlen állt az eredményjelzőn. Mindkét csapat nagy energiával játszott. A második negyedben is hasonló volt a játék képe: fej-fej mellett haladtunk.

A második félidőben (ahogy az első negyedben is) jobban kezdett a Sopron, mi kapaszkodtunk szorosan mögöttük. Nem adtuk fel egy pillanatra sem, a csapat az alapszakaszban mutatott küzdeni tudását és harciasságát hozta. A harmadik negyed 9. percében a vezetést is átvettük. A negyedik negyedben ismét mi „futottunk” az eredmény után, nehéz meccs volt, mert nem csak az ellenfelünkkel, de néha túl szigorú játékvezetői döntésekkel is együtt kellett játszanunk. Míg a Soproniak 36 alkalommal állhattak a büntető vonalra, addig mi csak 14-szer. A végjátékba ellenfelünk ment be előnnyel és már nem tudtuk megfordítani az eredményt, de le a kalappal a csapat előtt és gratulálok a soproni csapatnak!

Van egy mondás, ami így kezdődik: Az út a fontos… Ez most különösen igaz. Nem csak a győzelmek, nem csak az eredmény számít, hanem az is, amit ezen az úton kapunk. Amikor elkezdtük a szezont, és az alapszakaszban az első három meccsünket elveszítettük, senki sem hátrált meg, sőt keményebben dolgoztunk, még jobban odafigyeltünk egymásra, és hittünk benne, hogy ez az út elvezet minket oda, ahová tartunk. Így is lett, beindult a gépezet. Elkezdtek jönni a győzelmek, egyre jobban összeálltunk, egyre jobban hittünk magunkban és bejutottunk az A döntőbe.
A rájátszás elején volt egy kisebb gödör. Azért voltunk ott, mert előtte annyi energiát tettünk bele minden egyes mérkőzésbe, minden egyes edzésbe, hogy elkerülhetetlen volt, hogy legyen egy hullámvölgy. Ez nem gyengeség, ez az út része. Ezen a mai mérkőzésen újra 200%-ig megmutattuk, hogy újra itt vagyunk! Mert közösen hittünk abba, hogy a hullámvölgyekből is fel lehet állni. És most, amikor a legjobban kell, újra teljes erővel, teljes hittel és tűzzel vagyunk jelen! A következő időszakban kell megmutatnunk, hogy mit jelent számunkra ez a csapat, ahol olyan gyerekek vannak, akik imádnak kosárlabdázni. Akik minden edzésen, minden meccsen azért lépnek pályára, mert ezt szeretik, mert ezt akarják csinálni, mert a játék öröme, a küzdelem, a bizonyítási vágy ott van bennük minden egyes pillanatban. Nem kell nekik más, csak a lehetőség, hogy harcoljanak egymásért, és az Óbudai Kaszások címerért, amit az új mezükön viselnek. Úgyhogy jelentem: megérkeztünk újra és nem adjuk olcsón a bőrünket! Harcolni fogunk! Ez a mi utunk, és mi közösen végig fogunk rajta menni, bármi is legyen!