Kaszások: Csuba 11/3, Ferletyák 8, Sterbenz 8, Kemény 4, ÁRVAY 19/6
Cs.: Kövesi 2, Bernei 2, Sütő-Orbán 1, Krajcsovich, Rósa

A rájátszás hangulatához méltó, kemény és végig kiélezett mérkőzést játszottunk a Darazsak ellen. Nem a támadójátékunk volt a legszebb arcunk, viszont a védekezésünk stabilitása és a kulcspillanatokban bemutatott extrák hozták meg a győzelmet. A négy negyedből háromban sikerült 13 pont alatt tartani az ellenfelet – ez ezen a szinten mindig jó alap. Jól kezdtünk, támadásban is megtaláltuk a helyzeteket (17 pont az első negyedben). A második játékrészben viszont beragadtunk: kevesebb labdajáratás, több eladott labda és siettetett dobás jött, emiatt csak 8 pontig jutottunk. Pozitívum, hogy ebben a periódusban is meccsben tartott minket a védekezés – a félidőben így is előnnyel mentünk: 25–24.

A második félidőben egyértelműen Árvay húzta a csapatot: amikor támadásban nem volt ritmusunk, és sorban maradtak ki a helyzetek, ő tudott kosarakat és lendületet adni – illetve azt a nyugalmat, ami kellett ahhoz, hogy ne essünk szét. Őszintén: nem játszottunk nagyon jól a folytatásban sem. Rengeteg megdolgozott dobást kihagytunk, több támadásunk is „ott volt”, mégsem lett belőle pont. Ilyenkor könnyű türelmetlenné válni, de ma az volt az erősségünk, hogy nem a dobóformánktól tettük függővé a meccset. Ami viszont végig velünk volt, az a védekezés.

Örülök a győzelemnek, mert nem a legjobb támadónapunkon is meg tudtuk találni az utat a sikerhez. A rájátszásban ez kulcs: legyen egy biztos kapaszkodó – nekünk ma ez a védekezés volt.
Ugyanakkor tanulság is bőven akad: kevesebb kapkodás, jobb döntéshozatal és stabilabb dobóforma kell a folytatásban.