Vitéz 4, Bíró 4, Varga 3, Szabó 2, Szántó 2, Konta 1, Ollai 0, Tas 0

Rövid pihenő után, a második mérkőzésünket a BEAC Újbuda/B csapata ellen játszottuk. Nem tudtuk jól elkezdeni a mérkőzést. Megszeppentünk, hogy lányok ellen kell játszani. Nem tudtunk sokszor a kosár közelébe kerülni. A lányok pedig egymás után dobták a kosarakat. A lepattanókért már el se mentünk, vissza se értünk. Így már az első félidőre egy nagyobb előnyre tettek szert a hölgyek.

Három büntetőt sikerült bedobnunk, ez legalább több mint az előző mérkőzésen, de még mindig nem az igazi. Teljesen elfáradtunk testben, és fejben is. Pontatlan bedobások, amikből könnyű kosarakat kaptunk. Céltalan támadások. Pedig megvoltak a helyzeteink sokszor, de nem a gyűrű fele indulunk meg, hanem jó nagy körben törünk be. A végére már csak rohantunk vissza, hogy vagy leszedjük a kimaradt dobásokat, vagy a hálóból kiesett labdát dobjuk be.

Elfáradtak a srácok ezzel nincs is gond. A gond számomra azzal van, ahogyan hozzáálltunk a mérkőzéshez. Lehetünk fáradtak, de akkor sem feltett kézzel vagyok a pályán. Küzdeni kell a végsőkig. Lehet hibázni ezt mindig, elmondom, de akkor ki kell javítani, és nem lehajtott fejjel sétálni. Hiányzott a tűz, az akarat erről a mérkőzésről. Itt volt a lehetőség, hogy mindenki sok játékpercet kap és éljen vele. 1-2 játékoson láttam az akaratot. Nem csak támadásból áll ez a játék, hanem védekezésből is. Koncentrált támadás, és utána jön a védekezés, ahol ugyan csak koncentrálni kell. Remélem a srácok ezek után, elgondolkodnak és tanulnak a mérkőzés hibáiból. Nincs baj azzal, hogy kikaptunk, tanulunk belőle, de nem szabad a pályán sétálni, pihenni, és figyelmetlennek lenni.