Óbudai KA: Medveczky 10, MAROSSY 15/9, Szabados, Vermes 17, Duránszkai 10
CS: Kolozsvári 3/3, PINTYE 3/3, Kocsis, Katona 7, Sárkány 2, LÉH 12, Dulic

A két csapat tabellán elfoglalt helye alapján fix vendégre tettek volna a képzeletbeli fogadók. Ám, a hazaiak eddigi eredménysora csalóka volt, mert több mérkőzésen nem a legerősebb összeállításban léptek pályára, így elég hullámzóan teljesítetve, a 13. helyen várták a találkozót.
Ellenünk mind a négy kulcsemberük játékra jelentkezett, és a meccsen is bebizonyosodott, hogy ilyen összeállításban egy kellemetlen stílusú, masszív csapatot alkotnak.
Az első két negyedet külön sorokkal játszottuk, mindenki megkapta a játéklehetőséget, volt aki élt vele és volt, aki úgy tűnt, hogy inkább a hazaiakra fogadott a meccs előtt… . Hiába kezdtünk jól és vezettünk 10-1-re az első negyedben, a vendéglátók gyorsan felébredtek és még a negyed végére megfordították az állást. Ezután kosárra kosár volt a válasz, egyik csapat sem tudott érdemben ellépni egymástól, döntetlennel fordultak a felek.
A legnagyobb problémát az jelentette az első félidőben, hogy sokszor képtelenek voltunk levédekezni a Ziccer Kosársulisok agresszív 1-1-eit. A fizikálisan erős, dinamikus hazai játékosok, gyakorlatilag felállt védelem elleni játék nélkül, egyből támadták a gyűrűnket és számos esetben 2-3 védővel a nyakukban is valahogy begyömöszölték a labdát.

A harmadik negyedben stabilabb lett a védekezésünk, egyre többször tudtuk útját állni a hazaiaknak és Marossy tripla-parádéjának köszönhetően – amikor is szűk két perc alatt háromszor köszönt be a vonalon túlról, – meg tudtunk ugrani az etap végére. A negyedik negyedben tovább nőtt az előnyünk, először vezettünk 10 pont felett és ekkor benne volt, hogy akár sima is lehet a vége.
De, ehhez az ellenfelünknek is volt egy-két szava. Nagy hajrát indítottak és ebben a periódusban hibát hibára halmozó csapatunk mellett át is vették a vezetést két és fél perccel a vége előtt.
Igencsak forró volt a helyzet ekkor, de nem estünk össze és a hajrára visszaálló Léh és Medveczky vezetésével kivágtunk egy 11-0-s futást, amelyben a kulcs, az addig a mezőnyben rendkívül harcosan és hasznosan játszó, Pintye ellenfelet demoralizáló triplája volt.

Tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp, de azért ilyen nehéz meccsre sem számítottunk. A hazaiakat dicséri, hogy lelkesedésükkel, elszántságukkal ellensúlyozni tudták a jelentős játéktudásbeli különbséget, és győzelmi esélyeik is voltak. Mi meg annak örülhetünk, hogy a sok, finoman szólva is, visszafogott teljesítmény ellenére, amikor nagyon kellett, megráztuk magunkat és az utolsó pár percben pályán lévő játékosainknak köszönhetően behúztuk ezt a rázós meccset.