Óbudai Kaszások: Németh 2, Seres 4, Horváth 9, Neszmélyi 3, Sárváry 5, Szabó 4, Herbák 4, JARKAS 5, Krajcsi, Goór 4, Tóth 5, Gergely 9.

Pihenő nélkül folytattuk az újpestiek ellen. Velük kapcsolatban még frissebb emlékeket őrizhetünk, de tudtuk, hogy a szeptemberi találkozót teljesen el kell felejtenünk. Nagyon lassan lendültünk játékba, úgy éreztem, hogy a saját magunk dolgát nehezítettük meg. A védekezésünk nagyjából rendben volt, viszont támadásban szinte képtelenek voltunk azokkal az elemekkel operálni, amelyeket használni szeretnénk. A második negyed utolsó két percéig kellett várni, hogy összekapjuk magunkat, ekkor egy kifejezetten jó periódusban csináltunk egy 8:0-s futást, ami kis nyugalmat adott a szünetre.

A büntetőkre most összekaptuk magunkat, de a lilák is hasonlóan tettek, tehát onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. A harmadik negyed elején sikerült egy újabb jó időszakot összehoznunk, négy és fél perc alatt 12:0 ide. Ellenfelünk nem adta fel és végig meccsben maradt, sajnos mi pedig a támadásokra teljesen elfogytuk fejben. Védekezésünket azonban mindenképp dicséret illeti, hiszen mindössze 8 kétpontos kosarat kaptunk, ellenfelünk a maradék 12 pontját büntetőkből érte el, ebből hetet a félidőben. (Mi 21 kétpontos dobtunk.)

Lehet, hogy a vártnál több idő, mire a fiúk igazán megértik, hogy mi az, amit játszani szeretnénk. Nem baj, nem sietünk. Jól látszott, hogy amikor odamegyünk védekezni, amikor megállítjuk a labdást, amikor elvesszük a labdát mennyivel könnyebb minden. Amikor nem a pattog annyit a labda, hanem kézről kézre jár, mennyire szép és élvezhető mindenki számára a játék. Ahogy egyre jobban ráérzünk mikor és meddig kell pattogtani, mikor, hol és hogyan kell kérni a labdát és, hogy mikor és hová kell passzolni, annál klasszabb kosárlabdát tudunk majd produkálni. Mindkét meccsünkön szépen oszlottak a pontok, tehát látszik, hogy rálépegetünk erre az ösvényre. Ha legközelebb már kevesebbet térünk le róla, akkor megint léptünk egyet előre. Legyen így! Hajrá Kaszások!