Kaszás Boys: Borsányi 9, Daróczi, Halász, Henye 9, Herczeg 4, Körtvélyessy 2, Kőszeghy 16, Mihályi 4, Orosházi 14, Paár, MITYÓK 5, Székely 5.

Második ellenfelünkről is hamar kiderült, hogy még kevésbé képzett, így itt is számíthattunk a nagyobb különbségű sikerre. A fiúk szerencsére megértették, hogy ilyenkor is hajtani kell. Nehezen találtuk az utat a gyűrű felé, mert sokszor a másik csapat játékosai nem találták meg az embereiket. Amikor lendülettel törtünk kosárra, akkor pedig sok dobás mellément. Mivel az első félidőben csak büntetőből kaptunk pontot, így már a szünet előtt ismét komolyabb különbség volt a két csapat között.

A folytatásban szerencsére jobban felpörgött a csapat, ráéreztünk arra, hogy ha bátran űzzük az embereinket és korábban megszerezzük a labdát, mennyivel gyorsabban és könnyebben el lehet jutni a gyűrűig. Egyre több „add és fuss” akciót is bemutattunk, ezek rendre látványos befejezéseket hoztak. Gördülékenyebb, élvezetesebb játékot produkáltunk kétszer annyi pontot dobva, mint az első félidőben.

Tanulni és játszani jöttünk. Lehetett mindkettőt. Láthattuk, hogy sok alap dolgot kell még a helyére tenni a játékunkban a pálya mindkét végén. Örültem, hogy attól függetlenül, hogy három különböző helyen edzenek a fiúk, tudtunk csapatként játszani. A fiatalabb fiúk egyáltalán nem voltak alárendelt szerepben, sőt voltak percek, amikor abszolút vezérekként ténykedtek a pályán. Legközelebb innen folytassuk, addig pedig mindenki tanuljon, eddzen becsülettel! Hajrá Kaszások!