BALOGH 26/9, KISS 13/3, Zádor 10/3, Lakatos, Herbák 4
CS: Pusztai 6, Lontay 6, KRAJCSI 10, Lugossy 4, Köcse

Az előző héten – elsősorban a rendkívül pontatlan játékunk miatt, – elszenvedett vereség után javítani szerettünk volna. A cél az volt, hogy összeszedetten, szervezetten kosárlabdázva domináljunk a mérkőzésen. Az eddigi eredmények alapján nekünk állt a zászló a fiatalabb összetételű Mafc-kistestvér, Budapest-Basket csapata ellen.
Nem sikerült a jó kezdés, ugyanabban a cipőben jártunk, amiben az elmúlt héten abbahagytuk…! Hiába teremtettünk jó, viszonylag tiszta helyzeteket, a dobások sorra maradtak ki, nem voltunk elég határozottak, agresszívek a befejezéseknél.
A Krajcsi-Lugossy duó beállása lendített egyet a szekerünkön, ők végre bedobálták a helyzeteiket és megadták az alaphangot egy jobb folytatáshoz, így az első negyed végére el tudtunk egy kicsit lépni a vendégektől.
Feljavultunk elöl is, hátul is, a második negyed 4. percében Zádor hárompontosa volt a jel egy 18-2-es futáshoz, amit – méltóképpen, – Kiss buzzer triplája zárt le a félidő végét jelző dudaszó pillanatában.

Végre lendületbe jöttünk és a szünetben, 20 pont feletti vezetésnél, úgy tűnt, akár egy könnyedebb örömjáték is lehet a második félidő. Ám, mégsem így történt, megint jöttek a pontatlanságok, sok volt a hiba a 3. negyedben, így nem tudtuk tovább növelni az előnyünket. Ellenfelünk zártabban védekezett és nem játszottunk elég gyorsan ahhoz, hogy tisztább helyzeteket teremtsünk. Az újbudaiak minden dicséretet megérdemelnek, mert nagyon harcosan, jó mentalitással játszva vissza tudtak jönni a mérkőzésbe, a játékrész végére egy 10-0-s futással 56-44-re, 12 pontra is megközelítettek minket.
Ekkor azonban tudtunk váltani és elsősorban – az első félidőben sokat bizonytalankodó, haloványabb játékot produkáló, – a meccs utolsó harmadára feljavuló Balogh teljesítménye, no és persze a szinte zsinórban dobott 13/9 pontja kellett ahhoz, hogy a végére megint nagyobb különbség alakuljon ki a csapatok között.

Még mindig nem az igazi! Nagyon hullámzóan játszunk, két meghatározó játékosunk hiányában nem tudunk egyenletesen, jó ritmusban kosárlabdázni. Mentálisan és fizikálisan is van hová előrelépnünk, sokkal kiegyensúlyozottabban kell teljesítenünk, mert a távlati cél még mindig a csoportgyőzelem! Ahhoz viszont ennél jóval több kell!
Most lesz két hetünk arra, hogy összekapjuk magunkat és a visszatérőkkel magasabb szintre lépjünk!