Óbudai KA: Vasali 2, Jávorszki 4, Orbán 4, Korkin 7, Safranka 6
CS: Chabot 3/3, Dócs 2, Bai 3, VARSÁNYI 9/9, KORPÁS 7/3, Finna 2, Sebők 2

Rémálomszerűen kezdődött a meccs, nem tudtuk felvenni azt a tempót, amit a hazaiak diktáltak. Nemhogy lábbal, szemmel is ritkán tudtuk követni a fel-alá cikázó ellenfelünket. Szinte csak leindításból, lerohanásból kaptunk gólt.
Változást a folyamatosan beszálló cseréink hoztak. Ők frissebben mozogtak, és a jóval stabilabb védekezés mellett, sokszor ügyesen játszották át a folyamatosan csapdázó Honvéd-játékosokat, tiszta helyzeteket teremtve.

A harmadik negyed is viszonylag kiegyenlített volt. Egy ilyen meccsen csak nagyítóval lehet pozitívumokat találni, de ebbe a kategóriába tartozik, hogy a középső két negyedben sok szempontból elfogadhatót nyújtottunk, elsősorban Varsányi és Korpás jóvoltából, valamint még Chabot tett hozzá sokat a mezőnyben. Dócs és Sebők pedig a palánk alatt szorgoskodott egész jól ebben a periódusban.
Az utolsó etapban, aztán már mindenki kipukkadt, teljes szétesés következett be. Sokszor, mint a kisgyerekektől, úgy vették el a labdát tőlünk, 1-0-s ziccerek sokaságát kaptuk. Korábban is jöhetett volna a meccs végi megváltó dudaszó…!

Ez most gyenge volt. Mindenképpen visszalépés a korábbi meccseinkhez képest! Mentális gyengeségekkel, hiánnyal küzdünk folyamatosan és ezen a meccsen ez nagyon kijött. Korán feladtuk, sok játékosunkból hiányzott az elszántság/akaraterő, nagyon rossz kisugárzással/testbeszéddel játszottak. Nyilván, ebben van előrelépési lehetőség!
Egy kis fáradtság benne lehetett a pakliban, mert két nappal ezelőtt, a csapat többsége egy nagy tempójú meccset játszott, ahol mindenki keményen odatette magát. Az sem véletlen, hogy most azok teljesítettek jobban, akik akkor nem, vagy kevesebbet játszottak. De, akarattal, lelki erővel sok mindent lehet kompenzálni és ezek most hiányoztak ezen a mérkőzésen.