Óbudai KA:
Dobossy 4, Pirint, KONTA 23/3, Orbán 4, Safranka 20/3
CS: Chabot 4, Csocsán, Jávorszky, Vasali 3, Korompay, Léh

Az Országos selejtezővel kezdődött el a fiú U-18-as bajnokság a hétvégén. A tét az volt, hogy a csoportok első helyezettjei a kiemelt bajnokság felső házába jutnak, a másik 3 csapat pedig az alsó házban folytatja.
Két éve, az óbudai kosárlabdázás új korának hajnalán, ez a 2003-2004-es korosztály szintén selejtezővel indította az akkori U-16-os bajnokságot, és a 6 mérkőzést -30, -60, vagy éppenséggel -100 pont körüli vereségekkel tudta le és akkoriban még az országos középmezőny is nagyon távolinak tűnt. Azt a szezont a regionális bajnokság „A” csoportjából is kipottyanva, a „B” csoportban fejeztük be, adva is, kapva is a pofonokat.
Azóta azért sok víz lefolyt a Római-partnál a vén Dunán. A játékoskeretünk is jó pár helyen kicserélődött, Korkin személyében kiemelt akadémiára delegáltunk játékost, a menet közben érkező Koloszár ideiglenesen külföldre tette át a székhelyét, míg a korosztályunk egyik legjobbja Bai, állandó sérülései miatt, nem tudta ezen a szinten folytatni, hogy csak a legmeghatározóbb játékosokat említsük a távozók közül.
Érkezési oldalon a Vasasból országos bajnokként és országos döntő MVP-jeként tavaly Óbudára hazatérő Kontát, a szentendrei Kossuthból rövid Honvédos kitérővel érkezett, eddig alacsonyabb szinten játszó, de rendkívül jó képességekkel megáldott Pirintet, a két év után reaktivált, korábbi meghatározó Szántót, ill. szintén Honvédos múlttal ( is) rendelkező Bulyovszkyt lehet megemlíteni.
Nyáron egy új koncepciót terveztünk el, amelynek keretében 5 kiemelt junior játékosunk az NB I-es csapatunkkal (is) készül és az ő beépítésük a felnőtt csapatba, és a felnőtt kosárlabdába prioritást kell, hogy élvezzen, akár csapatunk eredményességével szemben is.
Bár az augusztusunk nagyjából rendben lement, szeptembertől rengeteg nehézséggel kellett megküzdenünk, elvesztünk a betegések-karantén-sérülések Bermuda-háromszögben, a 3 edzőmeccsünkön rendre sok hiányzóval és egyszer sem ugyanabban az összeállításban tudtunk kiállni. Még a hétvégi torna előtti csütörtökön is dőltek ki játékosaink betegség miatt.
Így, erősen tartalékos csapattal utaztunk Fehérvárra, ahol még azt sem tudtuk, hogy mire vagyunk képesek két közös edzéssel a hátunk mögött. Nagyjából egy felkészülési tornának tekintettük ezt a hétvégét, ahol elsősorban saját magunkkal foglalkoztunk.
Első ellenfelünk az évek óta a magas szinten edződő hódmezővásárhelyiek voltak, akik korábban kétszer nyertek országos bajnokságot ezzel a korosztállyal ( a 3., számukra nagyon fájó alkalommal pont a Konta vezérelte Vasas akadályozta meg őket ebben!). Bár a 2003-as aranygenerációjukból nagyjából a komplett kezdő ötösük távozott az elmúlt években, azért még így is egy erős, rutinos, jó szerkezetű, masszív csapatot alkottak, akik két éve a kiemelt bajnokságban szerepeltek.

A körülményekhez képest nem kezdtünk rosszul. Nem voltunk túl szervezettek és gyengén dobtunk ugyan, de mivel a vásárhelyiek sem találták a gyűrű felé vezető utat, vezetni tudtunk az első negyedben. Egy jó periódusnak köszönhetően már 13 ponttal is mentünk a második negyed közepén, hogy aztán egy nagy lefagyás miatt 2 pontra olvadjon az előnyünk a nagyszünetre.

Mivel a mieink közül nagyjából csak Kontában és Safrankában volt pont, folyamatosan felőrölt minket ellenfelünk és a még kiegyenlített 3. periódus után, a negyedikben már végig hátrányban voltunk és a katasztrofálissá váló dobószázalékunk nem hagyott esélyt a győzelemre.

Az egységesebb, összeszokottabb vásárhelyiek megérdemelten nyertek egy elég alacsony színvonalú összecsapáson. Rajtuk is látszott, hogy csikorgott a gépezetük, mi meg főleg a második félidőben nagyon gyengén játszottunk. Ennél csak jobb jöhet!