Lugossy 5, Kovács 7/3, Horváth 10/3, Rónai 9, Krajcsi 3.
Cs: Jarkas, Herczeg 2, Orosházi, Neszmélyi, Lovas 2, Léczfalvi.

Kiegyenlített küzdelmet hozott az első negyed, amit híven tükröz, hogy a kijelző 10 perc után döntetlen állást mutatatott. A folytatásban sem dőlt el semmi, hiszen mindössze 1 pontos hátránnyal mentünk az öltözőbe. Nagyon kevés kosár esett az első félidőben, ami a védekezésünket ugyan dicsérte, támadásban viszont érezhetően rosszul teljesítettünk, de még ennek ellenére is bizakodva vártuk a folytatást.

A várva várt fordítás sajnos nem elérkezett el, sőt még az is nehezítette csapatunk helyzetét, hogy egyik kulcs játékosunkat a bírók, talán túl szigorú ítéletek következményeképpen idő előtt, végleg kiállították. Ahelyett, hogy átvettük volna a vezetést, a hátrányunk szépen lassan, de folyamatosan nőtt. Hiába tettünk meg mindent és hiába küzdöttek a srácok, a hajrá közeledtével mindannyian éreztük, hogy ez ma sehogy sem fog sikerülni.

Idén már találkoztunk a Budafok csapatával és bizony nem fűződnek szép emlékek a mérkőzéshez. Egy labdás meccsen az utolsó pillanatokban, eladott labdával kaptunk ki. Egyértelműen az volt a célunk, hogy hazai pályán visszavágjunk ellenfelünknek, de a mérkőzés második felére már egyáltalán nem lehettünk biztosak a sikerünkben. Elképesztően rossz napot fogtunk ki. Egyszerűen nem ment be semmi. A ziccer kimaradt, a büntetők kipattogtak. Megérdemelte a Budafok ezt a győzelmet, mert mindent megtettek érte, de egyszerűen magunkat vertük meg. Kettőzött erővel és intenzitással kell tovább dolgoznunk és ezt a meccset a lehető leggyorsabban el kell felejtenünk, sajnos nem lesz könnyű. Köszönjük a szurkolást, igyekszünk mielőbb kiköszörülni ezt a csorbát… Hajrá Kaszások!