Óbudai KA/A: Krajcsi 4, Szabó 2, Gergely 6, Herczeg, Sárváry, Orosházi, HIDVÉGI 10/3, HORVÁTH 11, Seres 3/3, Németh 3/3, Lovas.

Nem kezdődött jól a mérkőzés, hiszen Orosházi Milónak (akinek innen is mielőbbi gyógyulást kívánunk), szinte rögtön a meccs elején, sérülés miatt el kellett hagynia a pályát és már nem is tudott visszajönni. Ellenfelünk sok hibára kényszerített minket és sajnos hamar tetemes előnyt épített fel. A sok hiányzó miatt amúgy is tartalékos csapatunknak az egész első félidőt cserék nélkül kellett lejátszania. A Vasas végig nagy tempót diktált és mi nagyon elfáradtunk fejben is és fizikálisan is.

Lehetett volna csak formalitásként felfogni a mérkőzés 2. felét, hiszen a győztes kiléte ekkor már teljesen egyértelmű volt, mi mégis igyekeztünk részfeladatokat találni és azokat megvalósítani vagy akárcsak fejlődni bizonyos dolgokban. Arra törekedtünk, hogy egyenlő játékidőt biztosítsunk mindenkinek, hiszen itt most a srácok saját bőrükön tapasztalhatták meg milyen is az „A” csoportos színvonal.

Izgatottan vártuk, hogy megmutathassuk magunkat az ország középső régiójának elit csoportjában, de sajnos mikor elérkezett a várva várt nap, már tudtuk, hogy ez bizony piszkosul nehéz lesz. A teljes keretünkből összesen 6 játékosunkat voltunk kénytelenek nélkülözni ezen a hétvégén, így csak 11-en ölthették magukra klubunk mezét. Bár nagyon szerettük volna megmutatni, hogy hol is tartunk és milyen szintet képviselünk, ilyen kaliberű ellenfelekkel szemben, gyakorlatilag azon kellett agyalnunk hogyan állítsuk össze negyedenként pályára lépő ötöseinket. Tényleg az volt az érzése az embernek, amikor mind ehhez jött még egy sérülés rögtön a meccs elején, hogy ez egy elátkozott nap… Utólag, higgadtan átgondolva, viszont tényleg azt mondom, hogy egy nagyon hasznos meccset játszottunk, amiből rengeteget tudunk majd tanulni!