Óbudai Kaszások: Németh 3, Herczeg, HORVÁTH 10, Kőszeghy 4, Sárváry 5, Orosházi 5, Szabó 2, Neszmélyi 1, Jarkas 2, Krajcsi 4, Goór 6, Gergely 5.

A C-csoportba zuhantunk legutóbb, így bajnokság utolsó előtti fordulójában mindenképp szerettük volna visszatornázni magunkat a legjobb hat csapat közé. Elsőként a Honvéd-SzSE csapatát kellett ehhez legyőznünk, akikkel már ötödszörre csaptunk össze. Nem kezdtünk jól, ellenfelünk sokkal lelkesebben játszott, így az első perceken az ő akaratuk érvényesült (2:6). A negyed második felében már jobban teljesítettünk, 10:8-ra át is vettük a vezetést, a negyed végén mégis a másik csapat örülhetett (10:11). A második negyed drámaian gyengére sikeredett, támadásban kapkodtunk, a részünkre megítélt büntetőkkel sem tudtunk élni. Az, hogy a félidőben 13 pontunk volt, hűen minősíti bennünket.

A dobásokra összeszedte magát a csapat, 7 találatunknak köszönhetően 4 ponttal közelebb tudtunk kerülni a Honvédhoz. Egyértelmű volt, hogy komoly változtatásokat kell eszközölnünk a játékunkban, ha győztesként akarjuk elhagyni a pályát. Elkezdtünk küzdeni, koncentrálni és rögtön más képet festettünk magunkról. Ha nem is volt minden tökéletesen, itt már élvezhető volt a játékunk. A negyed végére minimális előnyre tettünk szert 17 dobott pontunkkal. A negyedik negyedre maradt tehát a döntés. Végig fej-fej mellett haladt a két csapat, az utolsó három perc kezdetéig egyik csapat sem vezetett két pontnál többel. A végjátékra háromra növeltük az előnyünket, de nem örülhettünk sokáig, a pirosak pillanatok alatt dobtak egy duplát. Az utolsó percben mindkét csapat elhibázta a büntetőit, így minimális különbséggel nyertük meg a mérkőzést.

Úgy látszik, rendszerré kezd válni, hogy az első félidőben – finoman szólva – formán kívül játszunk. A honvédos fiúk sokkal nagyobb fordulatszámon pörögtek az elején, amíg sokszor érthetetlenül gyengék voltunk. A jobban sikerült büntetőzés és a harmadik negyedbeli eredményesebb támadójátékunk hozta meg a győzelmet. Aggasztóan sok helyezkedési hibát vétettünk védekezésben, rengeteget nyúlkáltunk, a támadásaink pedig döcögtek. Túléltük. Ehhez most szerencse is kellett.