Óbudai Kaszások: Csocsán, Mahmoud 2, Csicsvári, BOBVOS 3/3, Kronavetter 3, Rompos, Krisztián, HENGLÁR 2, EVELLEI 34, Nagy 10, MAROSVÖLGYI 11/6, CZIRKOS 27

Szeptember utolsó hétvégéjén elkövetkezett a középházi selejtező, amire már régóta készültünk. Első ellenfelünk a Ricsilla csapata volt, amely az előzetes feltérképezés után a legerősebb ellenfélnek ígérkezett a csoportban.
Az első negyedben mi kezdtük a pontgyártást, de hamar fordult a kocka és mire kapcsoltunk már 9-3 volt oda. Kialakult egy 6-7 pontos hátrány, amit a negyed végére ledolgoztunk és át is tudtuk venni a vezetést egy pillanatra. A második negyed fordítva alakult, mi léptünk meg picit és ellenfelünk volt az aki zárkózott.
Támadásunk akadozott az első félidőben, ellenfelünk védekezési stílusát nehezen bontottuk de a 36 dobott pont jó egy félidőre. Védekezésünkkel voltak nagyobb gondok, 1-1-ben ellenfelünk több játékosát se tudtuk tartani.

Szünetben átbeszéltük, hogyan tovább támadásban-védekezésben. A harmadik negyed 5. percében ellenfelünk 8-0-s futást produkált, amivel elléptek tőlünk, az időkérés után azonban mi futottunk egy 8-0-át. A két csapat nem tudott elszakadni egymástól, a harmadik negyed végén is egál volt már.
A negyedik negyedet egy extra 9-0-s futással kezdtük. Ellenfelünk most nem tudott futással válaszolni, mi pedig két extra hármast is bedobtunk, 67-58-nál teljes mértékben nálunk volt a momentum. Innentől túlzottan megnyugodtunk a 7-ik percben már egál volt az eredmény, a 8-ik percben pedig egy hármassal már ők vezettek. Nem omlottunk össze és innen, -1 pontról megfordítottuk +3-ra. Tulajdonképpen el is dőlt a találkozó a Ricsillások nem jöttek ki faultolni, vagy labdát szerezni. Ekkor óriási butaságot követtünk el… Nagyjából 14 másodperc volt hátra, és ahelyett, hogy lepattogtattuk volna, rádobtuk a hármast, majd megszereztük a lepattanót, a kiosztásból megint rádobtuk a hármast…Nagyjából 4-5 mp volt hátra amikor, amikor a védőlepattanóból elindult ellenfelünk legjobbja, és a dudaszó előtt elengedett dobásával kiegyenlített….
Jöhetett a hosszabbítás, amit magunknak köszönhettünk. Az első 5 percben, leginkább büntető párharc volt. Az utolsó pillanatokban nekik kellett bedobni kettőt, hogy újabb hosszabbításra mentsék a meccset. Az utolsó ráadást már mi bírtuk jobban és hamar eldöntöttük, ezt az 5 percet.

Hát nem hazudok, ha azt mondom edzői pályafutásom során ez a meccs volt a legizgalmasabb. Voltunk fent, voltunk lent, ami biztos, hogy egy pillanatra se adtuk fel. A negyedik negyed végén teljes mértékben kijött, hogy eddig nem volt ilyen meccsünk, ahol le kellett csak pörgetni az órát. De onnantól kezdve a hosszabbításban elképesztőt melóztunk, hogy kikaparjuk a győzelmet. Több fantasztikus egyéni teljesítményünk is volt, támadó és védőoldalon is. Ami nekem a legjobban tetszett a mai meccsen, hogy még az 50-ik percben is odamentünk és nyomást tettünk a labdásra. Fizikálisan sokkal jobban bírtuk az összecsapást.
Óriási gratula a csapatnak nem semmi győzelem volt! Szép volt Lányok!!!