Óbudai KA/C: Orosházi 6, Neszmélyi, Kőszeghy 4, Horváth 9, Lovas 2, Dózsa, Sárváry 4, Tóth 5/3, Herczeg, Jójárt 8, Lugossy 8.

A mérkőzés kezdete teljesen kiábrándító volt. Bár az eredményjelző 0:9-et mutatott, a játék képe volt igazán elkeserítő. Védekezésben szinte senki sem tudta megoldani a labdás védését, így ellenfelünk gyakorlatilag folyton ziccereket dobhatott. Ha érkezett a besegítés szépen leosztották a labdát, ellentétben velünk. Ha sikerült is egy az egyben megverni a védőnket, sajnos a besegítéssel már meggyűlt a bajunk. Túlnyomó részt kialakított helyzet helyett, eladott labda lett belőle. Bár az első 3 perc után tulajdonképpen egál lett ez a negyed, mégis 8 pontos hátrányt könyvelhettünk el az első 10 perc végére. Bízhattunk benne, hogy jön a fordulat, de sajnos a második játékrészben szinte pontosan azt történt a pályán, mint az elsőben…

Bár a különbség 20 pont volt tényleg hittünk benne, hogy ez a meccs még nem ment el. Próbáltuk a srácokkal is elhitetni mindezt, nem is volt baj a hozzáállással. Igyekeztünk, hajtottunk, de a harmadik negyed derekára szinte biztossá vált, hogy ezt a meccset már nem nyerhetjük meg. Forgattuk a játékosokat, hiszen fontos volt, hogy mindenki elegendő időt töltsön a pályán. Dicséretes, hogy bár látszott a srácokon a csalódottság, nem estünk szét és hajtottunk egészen az utolsó sípszóig.

A mérkőzés első percétől látszott, hogy komoly gondot okoz számunkra 1 az 1-ben levédeni a labdás játékosokat. Alacsony súlypontú, fürge és képzett játékosok alkották a kőbányai csapatot, de ez nem lehet mentség. Egyértelműen kijöttek hibák, amikkel bizony foglalkozni kell és foglalkozni is fogunk. Természetesen minden meccset meg szeretnénk nyerni, de ez egy nagyon hasznos vereség volt. Megyünk tovább, folytatjuk a munkát, és ha lehet, még keményebben fogunk edzeni. Köszönjük a biztatást, hajrá Kaszások!