Óbudai KA: Dobossy, VARSÁNYI 8, Orbán 5/3, DÓCS 10, SAFRANKA 23/6
CS: Chabot, Vasali, KOROMPAY 4, CSOCSÁN, Korpás 1, Katona

Vasárnap délután a Menyecske Arénában került sor a Mafc elleni visszavágóra. Otthon egy szoros, izgalmas, jó meccset játszottunk az újbudaiakkal, ám azóta sok víz lefolyt a vén Dunán, mi nem tudtuk megszorítani következő ellenfeleinket és a hazaiak is egy komolyabb hullámvölgybe kerültek az elmúlt hetekben.
A mérkőzés igazolta, hogy két, nem túl jó formában levő csapat találkozott egymással. Alacsony színvonalú játékot hozott az első félidő, rossz dobóteljesítmény és rengeteg hiba jellemezte a játékot. Nem tudtuk kihasználni azt, hogy erősen akadozott a hazaiak játéka, elsősorban a, már-már szokásosnak mondható, de még mindig megemészthetetlen, katasztrofális eladott labdáink gátoltak meg minket ebben. A Mafc első félidei 36 pontjából kb. 10-12 pont született csak a legnagyobb hibáinkból, abból, hogy a saját palánkunk alatt vagy a félpályán odaajándékoztuk a labdát és abból 1-0-s ziccereket kaptunk.
Pedig rengeteget foglalkozunk a passzkultúránk javításával, nagyon nagy hangsúlyt fektetünk rá az edzéseken, van is komoly fejlődés, csak ezen a szinten ez még mindig kevés. Ugye, a technikai végrehajtásokat illetően, amit 14-15 éves koráig nem, vagy nem pontosan tanul meg egy játékos, azt később már nagyon nehéz pótolni…!

A második félidő sem hozott nagy változást a játék minőségében, inkább a küzdelem dominált. Végig zónáztuk a második félidőt, és ugyan nem akartunk beleragadni, de butaság lett volna váltani, mert a hazaiak finoman fogalmazva sem voltak hatékonyak ellene. Faultproblémáink, valamint Dobossy sérülés miatti korai kiválása is arra késztetette csapatunkat, hogy a védekezés eme formáját válasszuk és mivel a „műegyetemisták” csak nem akartak betalálni – pedig próbálkoztak becsülettel, – a harmadik negyed eleji 14 pontos hátrányunkból már csak 3 maradt az utolsó etapra fordulván. Safranka tartotta meccsben csapatunkat a harmadik felvonásban, Dócs és Korompay is feljavult az utolsó játékrészre. Az elmúlt időszakban csapatunk motorjává előlépett Varsányi továbbra is magas színvonalon kosárlabdázott és hozzájuk még Csocsán csatlakozott, így találtunk öt embert, akik méltó ellenfelei tudtak lenni a vendéglátóinknak.
Bizony, a mafcosok nem nyugodhattak meg egy pillanatra sem a záró negyed folyamán, végig ők jártak előrébb, de szorosan ott voltunk a nyomukban, ám a fordításhoz még egy kis plusz kellett volna. A bíráskodás sem nekünk kedvezett, a végjátékban rendesen megtolták a hazaiakat és nem vagyunk még elég erősek ahhoz, hogy ezen át tudjunk lendülni.
14 másodperccel a vége előtt 2 pontos hátrányban, miután hősiesen kivédekeztük a hazaiak utolsó rohamát, támadhattunk az egyenlítésért vagy akár a győzelemért! Volna… ! A saját palánkunk alatt egy, tulajdonképpen ki nem kényszerített helyzetben, valószínűleg a nagy izgalom hatására, az egyik legtapasztaltabb játékosunk teljesen érthetetlen döntést hozva odaadta a labdát az ellenfél kezébe… !
Ugye, rengeteget foglalkozunk végjátékkal az edzéseken, időre játszunk, visszaszámolunk stb., de egy ilyen helyzetet, amikor talpon a csarnok, ordítanak a nézők, hatalmas a feszültség, nem lehet szimulálni a tréningeken. Ilyenkor, a jó döntésekhez hosszú évek ilyen szintű meccsrutinja kell, amiből nekünk még kevés van a tarsolyunkban.

Nagy dolog volt ez így is! Mármint az, hogy végre egy szoros meccset tudtunk játszani, pedig volt olyan szakasza a meccsnek, amikor erre nem sok jel utalt. Dicséret illeti a fiúkat, legalábbis csapatunk azon részét, akik, ha nem is hiba nélkül, de óriási akarattal, elszántsággal küzdöttek, nem adták fel és komoly tartásról tettek tanúbizonyságot.