Óbudai KA/A: GOÓR 15, Dózsa 4, Orosházi 4, Lovas 6, LUGOSSY 7, TÓTH 14, HALÁSZ 12, Mihályi 5, Grósz, Wéber.

Sajnos nem kezdtünk jól. Hiányzott a koncentráció, a sebesség, talán kicsit az akarat is. 12 ponttal vesztettük el ezt a negyedet, ami, mint később kiderült, a mérkőzésbe került. Túl sok könnyű kosarat kaptunk, mert nem jól rendeződtünk vissza és bizony támadó lepattanóból is többet engedélyeztünk ellenfelünknek, mint kellett volna. A második 10 percben jobb oldalát mutatta a csapat. Sikerült kijavítani a fent említett hibákat, így 5 pontot sikerült is faragni a hátrányunkból.

Ígéretesen folytatódott a találkozó. Többször is fel tudtunk zárkózni ellenfelünkre, de sajnos sosem tudtunk átlendülni azon a bizonyos holtponton. A vendégcsapat rendre extra kosarakkal és váratlan megoldásokkal lepett meg minket, amikor meg lett volna az esélyünk az egyenlítésre. Ahogy közeledett a hármas sípszó, úgy hatalmasodott el rajtunk az érzés, hogy bármit is teszünk, ez a meccs ma bizony sehogy sem akaródzik győzelemmel véget érni…

Soha nem látott összeállításban, tartalékosan, sajnos nem tudtuk tartani a lépést a kőbányaiakkal. Ellenfelünk főként a szervezett, agresszív védekezéssel és egy rendkívüli dobóformát produkálva énekelte ki a sajtot a szánkból. Ezzel szemben azt gondolom, hogy a saját teljesítményünk elmaradt a valós tudásunktól. Sokat hibáztunk, főként a befejezéseknél. Nem fogtunk ki jó napot és akkor még finoman fogalmaztam. Mégsem vagyok teljességgel csalódott. Az első félidei, védekezésben elkövetett hibáinkat ki tudtuk javítani és kellő intenzitással, akarattal hajtottunk a második félidőben. Bár a hátrányt nem sikerült ledolgozni, látszott, hogy mindenki megtett mindent. Folyamatosan forgattuk a játékosokat, hiszen a fő célunk most is az volt, hogy mindenki elegendő percet töltsön a pályán. Gratulálunk a Darazsaknak, megérdemelten nyertek!