Óbudai KA:
KONTA 18/3, Szántó 4, Safranka 7, Dócs 6, ORBÁN 21/9
CS: VARSÁNYI 12/6, Vasali 5, Bulyovszky 2, Dobossy, Pirint, Csocsán, Chabot

Végre, a szezonban először, mindenki rendelkezésünkre állt, bár többen még keresik önmagukat a hosszabb kihagyás után. Bizakodva vártuk a rangadót, és ha jó pozíciókkal akarunk a rájátszásba jutni, amire azért jó esélyünk van, itthon nem hibázhattunk.
Jól is kezdtünk, el is léptünk a vásárhelyiektől, de aztán a cserékkel megbomlott addigi stabil teljesítményünk, és az első negyed végére felzárkóztak a vendégeink.
Hasonló forgatókönyv szerint zajlott a második negyed, jó támadójátékkal elhúztunk, már 12 ponttal is vezettünk. A gyenge védekezésünknek köszönhetően azonban nem tudtuk stabilizálni előnyünket és újra szoros lett a meccs a félidőre. Teljes rotációban játszottunk az első félidőben, mind a tizenkét játékosunk pályára lépett, és így is bár szűkebben, mint, ahogy a játék képe alapján kellett volna, de vezettünk a szünetben.

A harmadik negyedben is folytatódott a tendencia, végig mi vezettünk, de egyszerűen nem tudtuk leszakítani szívósan küzdő ellenfelünket. Az is igaz, hogy ekkor már jóval több dobást hibáztunk és hátul továbbra is gyengélkedtünk.
Az első félidőben ismét kiválóan játszó Orbán kezdett elfáradni, és vele együtt azon a héten már 3. meccsét játszó, az egész meccsen fáradtan mozgó Safranka is már csak erőlködött. Az igazi vezéregyéniség szerepét végre magára vállaló Konta és a szintén nagyot játszó Varsányi tartotta ekkor a csapatunkat, de a többiektől több kellett volna. Dócs még nincs olyan állapotban, hogy eldöntsön meccseket, bár a végjátékban fontos pontokat tett be a közösbe.
A negyedik negyedben át is vette vezetést ellenfelünk, sőt 5 ponttal meg is ugrottak 4 perccel a vége előtt. Innen még, zsinórban 7 pontot dobva, meg tudtuk fordítani az eredményt, de aztán a döntő dobás a túloldalon bement, ráadásul egy támadó lepattanó után, nálunk meg több tiszta helyzetből is kísérletezve, kimaradt!

Elfáradtunk a végére, de persze ez mentális kérdés is!
Idán háromszor találkoztunk a vásárhelyiekkel és mind a három találkozón, ebből kétszer erősen tartalékosan, szoros végjátékban kaptunk ki… ! Egyfelől igazságtalan ez így, mert, ők jóval kevesebb problémával küszködtek eddig és talán az sem túlzás, hogy, ha rendben vagyunk, erősebb csapat vagyunk náluk. Másfelől meg megérdemelten nyert ezeken a kiélezett meccseken jóval idősebb összetételű riválisunk, mert jobban, rutinosabban játszott a legfontosabb pillanatokban.
Egy jobb edzővel, persze, be lehetett volna húzogatni ezeket a meccseket, de addig, ameddig az nincs, a fiúknak maguknak is meg kell tanulni lemenedzselni a végjátékokat, és a legkiélezettebb helyzetekben óriási szívvel és akarattal, de hideg fejjel a lehető legjobb döntéseket hozni…!