Óbudai Kaszások/A: Neszmélyi, Németh A. 8, Csillag 4, HORVÁTH B. 19, Goór 7, Sárváry 2, SZABÓ B. 14, Herczeg, HERBÁK 11, Hidvégi 4, SERES 8, Gergely 4.

Az országos alapszakasz utolsó területi fordulójában, a „B” csoport első mérkőzésén a fiatalabb Honvéddal csaptunk össze, akikkel már játszottunk egy edzőmeccset a felkészülés során, így nagyjából tudtuk, hogy mire számíthatunk tőlük. Igaz, a legjobbjuk akkor pont nem játszott.

Az első negyedben egy olyan ötössel kezdtünk, ami inkább nevezhető védekező felfogásúnak. Ezzel szerettük volna meghatározni a mérkőzés alaphangulatát, ami olyan értelemben sikerült is, hogy ellenfelünk sokáig nem szerzett kosarat, sőt, a későbbiek során sem tudta elérni az 5 pontos határt. Apró szépséghiba, hogy a fegyelmezett játékunk ellenére számos ziccert és büntetőt hibáztunk, így a számszerű eredmény nem tükrözte hűen az addig látottakat.

A második negyedben egy támadó felfogású kvintett lépett pályára, ami alap küldetését teljesítve, közel 30 pontot termelt, viszont emellett eléggé elhanyagolta a védő oldalon felmerülő feladatait. A hazaiak korábban említett legjobbja így végig szabadon garázdálkodhatott, amivel csapata számára – a jelentősnek mondható pontmennyiség mellett – nem kevés önbizalmat is szerzett a folytatásra.

A szünet után tudatosan lazítottunk a gyeplőn. Úgy éreztem, a megkötések miatt kicsit görcsössé vált a legénység az első félidőben, ezért most relatív nagy szabadságot kaptak a játékosok. Sajnos, be kellett látnunk, hogy ezzel – még egyelőre – nem tudtak élni, hiszen játékunk rögvest kapkodóssá, pontatlanná vált. Rengeteg eladott labda és rossz helyzetkiválasztás jellemezte ezt az időszakot, így semmi meglepő nem volt abban, hogy ellenfelünk felbátorodott, és számos nehéz dobást is értékesítve megnyerte ezt a negyedet. Volt, hogy a korábban tetemesnek tűnő előnyünk 4 pontocskává zsugorodott. A srácok védelmében írom, hogy – teljesen szándékosan – magukra voltak ekkor hagyva, tehát időkéréssel sem próbáltuk megtörni a piros mezesek lendületét. Egyszerűen kíváncsi voltam arra, hogy hol tartunk.

A záró felvonásban ismét visszatértünk az első félidei koncepcióra, ami meg is hozta a várt fordulatot. A célkitűzésünk az volt, hogy ismét 20 pont fölé tornázzuk a különbséget, ami az ellenfél legjobbjának megfogásával, valamint egy utolsó másodpercben értékesített dobással meg is valósult a végén. Mivel a negyed jelentős részében megint tetszetős játékot mutattunk, jó szájízzel zárhattuk le a találkozót.

Több szokatlan körülmény nehezítette a csapat dolgát, így kifejezetten hasznos és tanulságos volt a reggeli összecsapás. Hiányzott a csapatunk vezetőedzője, ami egy felnőtt gárda számára sem könnyű helyzet, nemhogy egy serdülőnek. Hiányzott továbbá több meghatározó játékosunk, bár ez idén már nem is számít olyan extrém helyzetnek. Az viszont mindenképpen, hogy ezúttal mi voltunk a fizikálisan erősebb és minden poszton magasabb csapat, amit a lepattanó csatát leszámítva nem is sikerült megfelelően kihasználni. Ellenfelünk mély súlypontú, de labdával képzettnek számító játékosai ellen most a szokásos darálásunk sem hozhatott rövidtávú sikert. Ezen összetevők miatt gondolom tanulságosnak a mérkőzést.

Lehet, hogy reálisabb lett volna egy 30-40 pontos siker, de ne legyünk telhetetlenek, a játékperceket elosztva, biztos győzelemmel jutottunk tovább a csoport döntőjébe.