Dűlői Kaszások: Starcz 3; Halász 3; Császár L. -; Németh 4; Krajcsovich 2; Körtvélyessy 10; CSÁSZÁR M. 3; Kun 1; Kovács -; KONCZ -; Baracsi -; Székely 4.

Másodszor léphettünk porondra a Kenguru Kupában, első ellenfelünk, az első fordulóból már ismert Herman Sasok csapata volt. Mivel az előző összecsapást magabiztosan nyertük, nem gondoltam volna, hogy gond lesz az önbizalmunkkal, de sajnos ez nem így történt. Remegő kézzel, zavarodott fejjel és tele gatyával játszottunk az első negyedben, ami az eredményen is meglátszott. A második alakulat sajnos ott folytatta, ahol az első abbahagyta, képzetlenebb ellenfelünk pedig továbbra is bátran kosarazott, a különbség pedig tovább nőtt.

A félidőben Ádi, Joni, Jázmin, Bekény és Alex betalált a vonalról, így két ponttal közelebb kerülhettünk a Sasokhoz a második félidő előtt, de továbbra sem látszott, hogy ott lennénk a meccsen sem fejben, sem pedig lélekben, ekkor Jácint bá egy kisebb fejmosásban részesítette a srácokat, ami bevált, teljesen más mentalitással mentünk fel a pályára és továbbra sem játszottunk csúcsformában de hajtottunk és küzdöttünk, melynek köszönhetően visszajöttünk a meccsbe. A második alakulat is ugyanígy tett az utolsó játékrészben, 1 perccel a vége előtt Misi büntetőivel a vezetést is átvettük, de aztán újra eluralkodott rajtunk a fejetlenség és a káosz, ami ilyen fokozott hangulatban és szituációban, ennyi tapasztalattal nem meglepő. A mecccset végül 1 ponttal megérdemelten elvesztettük.

Nem azzal van a baj, hogy ennyi idősen, ennyi tapasztalattal hibázunk, vagy elizguljuk a meccs elejét, végét. De az már igen is baj, hogy nem akarjuk kijavítani a hibákat és küzdés nélkül megadjuk magunkat! Nagyon tanulságos volt a két teljesen különböző félidő. Ebből a meccsből nagyon sokat lehet tanulni, de csak akkor, ha mindenki átgondolja azokat a dolgokat és hibákat, amikről a meccs után az öltözőben beszéltünk. Én biztosan így fogok tenni, remélem ti is és akkor később akár pozitívan is értékelhetünk majd egy ilyen mérkőzést. Hajrá Kaszások!