Óbudai Kaszások: Borsányi 3, Dózsa, Tóth 2, Henye 2, Gergely 7, Herbák, Horváth B. 10, Németh 6, Neszmélyi 3, Orosházi, Sárváry 1.

Hat friss csapattaggal vágtunk neki a második ütközetnek. Bár nem találkoztunk még a Pityke csapatával, nagyjából sejtettük, mire számíthatunk tőlük. Nem sokat tévedtünk. Rengeteget volt a labda a kulcsjátékosaiknál, akik gyakorlatilag dominálhattak ellenünk. Szinte semmilyen ellenállást nem mutattunk. Sem védekezésben, sem támadásban nem égtünk megfelelő hőfokon. Egyáltalán nem is égtünk. Még csak nem is pislákoltunk. Ki kell mondani, szörnyű volt.

Ismét gyenge büntetőzést követően állhattunk fel a második félidőre.
A negyedik negyed második felére végre rászántuk magunkat, hogy valamennyire védjük a becsületünket. Ekkor voltak értékelhető akcióink, és elfogadható védekezéseink. Sajnos ezen kívül sok jót nem lehet írni.

A mérkőzés már eleve úgy indult, hogy egy vert sereg látszatát keltettük. Hitetlenül, tétován kosárlabdáztunk, cserbenhagyva egymást és önmagunkat. Kevesen próbálkoztak előlépni és vezérként mozogni a pályán, mindenkire szükség lenne minden egyes pillanatban. Aztán a végére csak megpróbálta egyszerre mind az öt pályán lévő játékosunk, és máris 11:4-re nyertük az utolsó öt percet. Az előző 25 percben is játszhattunk volna ugyanilyen mentalitással. Lehet, hogy akkor sem győztünk volna, de mégsem lett volna ilyen kellemetlen ez a vereség. Felejtsük is el gyorsan!