Óbudai KA: Dobossy 7, Chabot 2, Vasali, ORBÁN 14, SAFRANKA 14
CS: Varsányi 3/3, Koloszár 2, DÓCS 10, Korompay 2, Csocsán 2, Korpás 3/3, Medveczky

Az előző napi finnek elleni egylabdás diadal után nagy önbizalommal vártuk a csehek elleni meccset, úgy tűnt az eddigiek alapján, hogy ők azért a verhető kategóriába tartoznak. Pláne, ha hasonlóan játszunk, mint északi nyelvrokonaink ellen.
Azzal azonban nem számoltunk, hogy ennyit kivesz belőlünk az a csata. Pedig az első két meccset viszonylag széles rotációval játszottuk, mégis a harmadik találkozóra már egyértelműen lemerültek az akkumulátorok és nem bírtuk az ellenfelünk által diktált óriási tempót.
Az első félidőben még mindig vissza tudtunk kapaszkodni nagyobb hátrányból és a szünetben lőtávolon belül tudtunk maradni.

A második félidőben már nem tudtuk tartani a fel-alá cikázó cseheket, akik nagyon érdekes stílust képviseltek. Gyakorlatilag egy pillanatig nem álltak meg, nem is volt felállt védelem elleni játékuk, egy kicsit kamikáze módon egyből megpróbálták bontani a védelmünket, amiből, ha nem tudták befejezni, ki-, vagy leosztották a labdát és ezekből is nagyon agresszíven támadták a gyűrűnket. A két magasuk, sajnos, korlátlan úr volt a palánk alatt, 30! támadó lepattanót szedtek, és 4-es, ill. 5-ös poszton nagyon elvertek minket.
Az elfáradásból adódóan rengeteget hibáztunk, olyanokat, amelyek ezen a szinten már komolytalannak számítanak. Nem túl jó szájízzel jöhettünk le a pályáról!

Valószínűleg, ha a torna első vagy a második meccsét játsszuk ellenük, egész más lett volna a játék képe, így egyértelműen fizikálisan fölénk kerekedtek. A fiúk megpróbálták odatenni magukat, de mentálisan is elfáradtunk erre a meccsre.