Óbudai KA: Dobossy, Koloszár 4, Orbán 8/3, Dócs 13/3, Safranka 11
CS: VARSÁNYI 3/3, Chabot 3/3, Fey 1, Léh 2, Vasali, Korompay, Katona

Rettentően nehéz helyzetben voltunk a hazai rendezésű EYBL torna utolsó játéknapja előtt. Az ellenfelünk az az Inter Bratislava volt, akik nagyon eredményes célkosárlabdát játszottak, éles helyzetben 6-7 embert forgatva, sokat zónázva, egy sokat vállaló, jó képességű irányítóval és egy 2 m körüli kintről-bentről is eredményes extra tehetséggel. Eddig meggyőzőek voltak, a makulátlan mérlegükbe az rondított bele, hogy az olaszoktól, komoly előnyről, kikaptak egy szoros végjátékban.
Amúgy is erősebbnek tűntek nálunk, és ehhez még hozzáadódott az is, hogy az előző napi csehek elleni meccsen már nagyon fáradtan mozogtak a fiaink.
Ez nem az a nap volt, hogy csoda történjen. A pozsonyiak elejétől a végéig domináltak, a mi erőnkből csak fellángolásokra futotta. Így a félidőre már 20 pont fölé nőtt a hátrányunk. Próbálkoztunk sok mindennel, de rendre volt válaszuk, nem tudtuk meglepni őket.

Tisztességesen lenyomtuk a második félidőt és ennek jutalma az volt, hogy a második játékrész viszonylag szorosan alakult. Szinte végig zóna ellen játszottunk, ami egy torna 4. napján amúgy sem leányálom. 36 eladott labdánk volt, és ezek kb. fele olyan, hogy szinte mindenki a fejét fogta a csarnokban vagy csak lemondóan mosolygott. Fáradtság ide vagy oda ezek mutatják, hogy még nagyon sebezhetőek vagyunk.

Két meccsre voltunk kalibrálva ezen a tornán, két előremutató, jó meccset játszottunk, de ezzel nem elégedhetünk meg! Szomorú, hogy egyelőre ennyit bírunk, ugyanakkor, sajnos, nem meglepő. A hazai bajnokságban is küzdünk ezzel a fizikális-mentális gyengeségünkkel! Nincs mese, valahogy meg kell oldanunk azt, hogy a mostani edzéskörülményeink mellett is minőségibb edzésmunkát végezzünk!