Óbudai Kaszások: Varsányi 10/3, BALÁZSI Á. 18/9, Hajdú 4, Szabó 21/12, GAZDAG 14/6
Cs: LEHOCZKI 12/6, Patai 2, Kiss, Herczeg, Humpester, Kecskés

Számunkra „élet halál” mérkőzés következett be, ahol győzelem esetén életben tartotta volna az országos döntő bejutásért való álmainkat… Ezzel a ténnyel mindenki tisztában volt, de biztonság kedvéért a meccs előtt az öltözőben még egyszer megbeszéltük a tét súlyát, de azt is kértem a fiúktól, hogy ezt nem kell teherként cipelni, hanem szeretném, ha motiválóan hatna rá a csapatra és nagyon nagy energiával vetessük bele magunkat a meccsbe… Sajnos azt a fajta akaratot, motivációt nem láttam maximálisan mindenkiben (pálya széléről az volt az érzésem, hogy sokszor túlságosan tiszteljük bizonyos játékosokat az ellenfélből)! Már az első negyed 4-dik percben 11-3-nál kellett kikérnem az első időt, hogy nem erről volt szó, nem ebben állapotunk meg az öltözőben… Az eredmény szempontjából sajnos nagyon hullámzott a teljesítményünk, az ellenfelünk hol elhúzott közel 10 ponttal, hol visszajöttünk 2-3 pontra, szóval így hullámzott az egész első félidő, így 6 pontos hátránnyal mentünk az öltözőbe…

A második félidő is hasonló forgatókönny szerint alakult, főleg a harmadik negyedben. az első valódi „életjeleket” a negyedik negyedben lehetett látni, érezni… sokadik „feltámadásunkban” több erőt, akaratot, lehetett észrevenni, meg is volt az eredménye, igaz, hogy az utolsó percben, de utolértük az ellenfelünket 70-70-nél, sőt az utolsó másodpercekben Hajdú szereztt labdája után véleményem szerint a játékvezetők hatalmas szabálytalanságot nem fújtak le, amely érdemben befolyásolta a mérkőzés menetét, hiszen dobhatunk volna 2 büntetőt, miközben lejárt az idő, és az ellenfelünknek válaszra nem lett volna lehetősége…. Hosszabítás második percében pedig mérkőzés során előszőr vezettünk… szintén nagyon kiélezett végjátékban, többször szerezhettük volna a győzelmet, de mindig más oknál fogva nem sikerült. A vége előtt 2 másodperccel a 82-81 eredménynél, a Fót dobhatott 2 büntetőt, az elsőt bedobták, másodikat kihagyták, Gazdag Bende leszedte a lepattanót, és miközben ki akarta passzolni, 2-3 fóti játékos ráesett és szerintem egyértelműen faulttal állították meg, sajnos ismét néma marad a játékvezetők sípja… vége!

Annak ellenére, hogy azt gondolom, hogy sok jó játékosból áll össze a fóti csapat, de meggyőződésem, hogyha az egész mérkőzés alatt olyan hozzáállással játszunk, mint az utolsó negyed, illetve a hosszabbításban akkor képesek vagyunk nyerni, sajnos nagyon későn ébredtünk rá, és bár nagyon közel voltunk hozzá, nem sikerült behúzni ezt a nagyon fontos győzelmét…! Azonban az élet megy tovább, nekünk, mint utánpótlásban dolgozó edzőknek az feladatunk, hogy ezt a sikertelenséget úgy feldolgozni, játékosainkkal együtt, hogy legközelebb pozitívan tudunk kijönni belőle… Rögtön hozzá kell tennem, hogy ebben a szezonban is sok olyan mérkőzésünk volt, ahol hasonló végjátékban mi voltunk jobbak és nyertesen hagytuk el a pályát…
Hajrá fiúk, hajrá Kaszások