Óbudai KA: Dobossy 6, VARSÁNYI 17/9, Fey, Csocsán 1, Léh
CS: Chabot, BAI 10, Finna 2, SZOBOSZLAI 3/3, KORKIN 25/6, Sebők 4

Kedden este a gödiek látogattak Óbudára. Fűtött minket a visszavágás vágya, hiszen bő egy hete, igaz tartalékosan és a sorozatmeccsek miatt fáradtan, de simán felül múlt minket az akkor jól játszó hazai, gödi csapat.
A hétvégén, egy rangos nemzetközi tornán részt vevő Budapest-válogatottjaink pihenőt kaptak erre a meccsre, így az első negyedet játszó 2004-es sorunkban, magas poszton, a Csocsán-Léh duóval indultunk a csatába. Ők is, és a többiek is nagyon odatették magukat védekezésben, de kezdeti jó játék után megakadtunk támadásban és az első negyed második felében már csak 3 – büntetőből elért, – pontra futotta erőnkből.
A második negyedben jöttek 2003-asaink, és jó csapatmunkával, valamint Bai és Korkin eredményes támadás befejezéseivel megnyugtató előnyre tettünk szert.

Fordulás után jól kezdtünk, a harmadik negyed első öt percében nem kaptunk gólt és mivel – megint bomba formában játszó – Varsányi kétszer is beköszönt a tripla vonalon túlról, valamint Korkin továbbra is szorgosan termelte a pontokat, lőtávolon kívülre kerültünk vendégeinkkel szemben.
Bár az utolsó felvonásban már egy kicsit kiengedtünk, közelebb is jöttek a gödiek, az utolsó 7 pont a mienk volt így alakult ki a különbség, ami most reális is volt a két csapat között.

Hátul szinte mindenki jól teljesített, viszont jó lett volna, ha nem csak 3-4 játékosunkban van pont. Az odavágón 85 pontot kaptunk, úgyhogy ilyen szempontból kijár a kalaplengetés, sok hibára késztettük ellenfelünk és egyértelműen a védekezésünknek köszönhető, hogy ilyen, viszonylag sima, lett ez a meccs.