Óbudai Kaszások: MÉHÉSZ 17, PAÁR 21/12, ÁCS 8/3, Mihályi, Demeter 2.
Cs: MESHKOV 14/12, Takács, Kuszkó, Valaczkay 5, Zádor.

Úgy kezdtük el a meccset, ahogyan terveztük és a percek múlásával, csak egyre inkább nőtt a dominanciánk. Az első 10 percben még tudták tartani velünk a lépést a hazaiak, de a második negyedben kapott 12 pontnak köszönhetően meg tudtunk lépni tőlük. Minden összeállt, jól védekeztünk, amiket rendre szép támadások követtek. Minden szinten ellenfelünk fölé tudtunk kerekedni, így megváltásként érkezett a félidő Csepelre…

Sajnos fordulatot hozott a folytatás. A csepeli edzőnek sikerült feltüzelnie csapatát, de azt gondolom, hogy ez önmagában nem lett volna elég. Olyan támogatást kapott a hazai csapat, amire nem volt ellenszer. A befújt faultoknak köszönhetően olyan főlénybe kerültek a festékben, hogy gyakorlatilag esélytelenek voltunk a lepattanóknál. Még így is küzdöttünk és hajtottunk az utolsó percekig, de szépen lassan ellehetetlenítették számunkra ezt a megérdemelt győzelmet.

Égett bennünk a bizonyítási vágy, hiszen hazai pályán fájó vereséget szenvedtünk a Csepeltől. Ismét több hiányzónk volt és mivel Balázs sem volt velünk így várható volt, hogy a festékben pokoli nehéz dolgunk lesz. Kezünkben volt a meccs, több mint 10 is volt közte, de a végére felőröltek minket a körülmények. A bíráskodásra nem térnék ki külön. 3 kezdő játékosunk pontozódott ki és ehhez jött még a csarnokban uralkodó nyomasztó közeg is. Ezt már nem bírta el a csapatunk és ha a szívemre teszem a kezem, nem is várható el ilyen fiatal utánpótlás játékosoktól. Kár érte nagyon, mert amit kosárlabdában mutattak a srácok, az abszolút győzelmet ért! Köszönjük szépen a szurkolást! Hajrá Kaszások!