A harmadik interjúnk alanya Gálfalvi Balázs, U18-as csapatunk kapitánya. Balázs már régi motorosnak számít, számos csatát megért már sárga-feketében. Az előző szezonban első éves juniorként tagja volt az U20-as, Zöld csoportos bajnokcsapatnak, idén is több fronton kellett helytállnia. Lássuk, ő hogyan birkózik meg a járvány okozta új helyzettel!
U12-es korod óta tartozol a Kaszásokhoz. Mi az, ami itt tartott ilyen hosszú időn át?
Gálfalvi Balázs: Így van. U12-es koromban igazoltam át a Honvédból a Kaszásokhoz. Elsősorban, ami itt tartott, az a csapatközösség és az edzői stáb. Voltak nehezebb időszakok is, jó néhány csapattársam és edzőm távozott az évek során. Mégis úgy érzem, érdemes volt maradnom. Az első társaim közül már csak egy srác van itt rajtam kívül.
Ha már szóba hoztad a közösséget, ti hogyan kommunikáltok egymással ilyenkor?
GB: Leginkább a csapat csoportban tartjuk egymással a kapcsolatot, melynek természetesen az edzőnk is tagja.
Hogy sikerült számotokra a bajnokság?
GB: Nekünk is, mint minden csapatnak voltak hullámvölgyeink, büszkélkedhetünk jó és kevésbé jó eredményekkel egyaránt. Úgy gondolom, mindenki igyekezett a maximumot hozni idén is, mint mindig. Sajnos szezon közben 3 játékostól kellett búcsúznunk, amit nagyon sajnálok. A sok sérülés és betegség is sokszor hátráltatott bennünket, de nincs okunk szomorkodásra, mert velem együtt kilencen kaptunk lehetőséget a szezonban az U20-as csapatban való szereplésre, ahol igen szép eredményt értünk el. Összességében elégedett vagyok a csapat idén nyújtott teljesítményével. Mindenképpen szeretném még megemlíteni edzőnket, Jenei Gergőt, aki kitartóan vezeti már második éve az U18-as csapatunkat. Köszönjük neki az eddigi munkáját, amit a csapatért tett, és amivel hozzájárult mindannyiunk fejlődéséhez. Természetesen Kürtösi Zsolt erőnléti edzőnknek is köszönettel tartozunk.
Te hogy fogadtad a leállással kapcsolatos híreket?
GB: Mint mindenkit a csapatból, engem is nagyon elszomorított, hogy félbeszakadt a bajnokság. Sajnos számítani lehetett rá, miután más sportágakban is hasonló döntések születtek. Azért reménykedtem benne, hogy ez csak átmeneti időszak lesz és be tudjuk fejezni a szezont. Sajnos nem így lett. De belátom, hogy ebben a helyzetben nem nagyon volt más megoldás. Az egészségünk mindennél fontosabb! Bízom benne, hogy mielőbb visszaállhat a megszokott rend mindenki életébe.
Milyenek most a napjaid? Mivel töltöd az időd?
GB: A hétköznapokban nagy mértékben a tanulásé a szerep, mivel online órákon folyik az oktatás. Tanulás után és hétvégén a családommal vagyok és igyekszem minél többet a levegőn lenni. Mindezt persze úgy, hogy figyelembe vesszük az aktuális helyzetet és előírásokat. Ezek mellett szívesen töltöm az időmet zenehallgatással és filmnézéssel, és persze a házimunkákból is kiveszem a részemet.
Csapatkapitányként főleg nem teheted meg, hogy teljesen leállj az edzéssel, igaz?
GB: Természetesen. Elsősorban a “Zsoltbá” által előírt feladatokat végzem el. Sajnos a labdás ügyességi feladatokra itthon nem áll rendelkezésre elegendő hely. Mivel a kinti pályákat is lezárták így nincs egyszerű dolga azoknak, akik nem rendelkeznek kerttel és egy kicsit dobni szeretnének. Amit nincs lehetőségem megcsinálni, azt próbálom itthon pótolni más erősítő feladatokkal. Ezek mellett rendszeresen járok kerékpározni hol rövid, hol hosszabb távot megtéve.
Van valami, amit kiemelnél a „csonka szezonból”?
GB: Egyértelműen az edzőtábor és a felkészülési időszak volt számomra a legnagyobb élmény. De természetesen a sok edzésre és győztes mérkőzésre is nagy örömmel gondolok vissza. Nekem külön emlékezetes volt még a sok vidéki meccsre való hosszú út is az U20-as csapattal, ahol mindig jó hangulatban töltöttük el az időt.
Mi az, ami a legjobban hiányzik most, hogy nincsenek edzések?
GB: Nekem egyértelműen az edzések és a meccsek hiányoznak a legjobban. Egy hosszú fárasztó iskolai nap után a kemény esti edzés egyben kikapcsolódást is jelentett nekem. Természetesen a csapat közösség és az együtt töltött idő is hiányzik.
Mit vársz a magadtól a következő 1-2 évben?
GB: Meggyőződésem, hogy az elkövetkezendő években is majd ilyen jókedvvel és lelkesedéssel járok majd edzésekre, meccsekre. Célom, hogy az NBI-es csapatban játszhassak, de ehhez még nagyon sokat kell fejlődnöm.
Kényszerszüneten 1. rész – Interjú Jenei Gergővel
Kényszerszüneten 2. rész – Interjú Koflanovics Kristóffal
Fotók: Felkai Gergely és Gálfalvi Balázs
Videó: Gálfalvi Balázs
