Óbudai KA/A: CSILLAG 1, Horváth, Krajcsi 7, Hidvégi, Seres, Orosházi, Goór, Lugossy 6, Szabó 5, NÉMETH 10, Herbák 2, Tóth 6.

Ellenfelünk rögtön a meccs elején olyan nyomást és tempót diktált, amivel 40 percnyi játékkal a lábakban egyszerűen képtelenek voltunk felvenni a versenyt. Az első negyedben egy borzasztó sérülés végképp megpecsételte az addig is kihunyni látszó motivációnkat. Folyamatosan nőt a pécsiek előnye és ezen a tendencián sajnos a második negyedben sem tudtunk változtatni.

Ismét csak annyi örömünk lehetett, hogy az utolsó negyedben nyújtottuk a legjobb teljesítményünket, ami jól mutatja, hogy bár minden okunk meg lett volna rá, nem zuhant és dőlt romokba a társaság. Igaz, hogy ekkor már nagy különbség volt a két alakulat között, mindez tehát csak sovány vigasz lehet számunkra. Sok öröm nem termett tehát nekünk ezen a napon, de remélem, hogy éppen ezért leszünk képesek még az eddigieknél is keményebben dolgozni és dinamikusabban fejlődni.

Minimális pihenő után képtelenség felvenni a versenyt és a tempót egy ilyen szinten felkészített és ilyen edzettségi állapotban lévő csapattal, akik ráadásul teljesen kipihenten várhatták a találkozót. Ráadásul azt éreztem, hogy a mérkőzés elején történt, egyik meghatározó játékosunk szörnyű és demoralizáló sérülése mindenki tudatába ott maradt és bizony komoly hatással volt ránk… Innen is mielőbbi gyógyulást és visszatérést kívánunk Bencének! Várunk téged vissza!