Korompay 6, Varsányi 6/3, CHABOT 10, DÓCS 18/3, Csocsán 4
CS: Dobossy 7/3, Szabados 5, Kolozsvári, Antal 5, Dulic, MAROSSY 2

Bár matematikai esélyünk volt még arra, hogy a csoportunkban a 4. helyen végezve, az ország legjobb 8 csapata közé, azaz a felsőházi rájátszásba jussunk, ehhez – első lépésként, – nagyobb különbséggel kellett volna Dombóváron nyernünk. A realitás azonban makacs dolog, az elmúlt félév hányattatásai alapján, és annak tudatában, hogy szinte egyszer sem tudtunk teljes csapattal, jó állapotban kiállni akár egy mérkőzésre is, világossá vált, hogy ilyen formában nincs helyünk a legjobbak között. Valljuk meg, teljes csapattal, jó formában sem igazán reális, hogy ott legyünk! Így már azért kevesebb jelentősége volt számunkra ennek az összecsapásnak, pláne úgy, hogy Orbán továbbra sem volt bevethető, nélküle meg aztán végképp álom kategória egy ilyen idegenbeli győzelem.
A gyenge kezdésünk sajnos, rányomta a bélyegét az egész meccsre, korán 10 pont feletti hátrányba kerültünk és innen hiába tartottuk magunkat, nem nagyon tudtunk közelebb férkőzni a tolnaiakhoz. A hazaiak legjobbját Reizingert, aki most már egyértelműen korosztálya egyik legjobbja is, nem tudtuk semlegesíteni, még úgysem, hogy Chabot sokszor jól védekezett rajta. Húsz pontig jutott a nagyszünetig, végül 35-nél állt meg.
10 pontos hátrányban fordultunk a második félidőre.

Reizinger mellett az eladott labdáink okozták a legnagyobb problémát. Tavaly is rekordot döntögettünk a Szuhay Sportcentrumban és most is elképesztő módon szórtuk el a labdákat, bár ebben a hazaiak érdemeit is ki kell emelni, akik remekül olvasták a játékainkat és nagyon jól használták a kezüket védekezésben. Ugyan a harmadik negyed szorosan alakult, a negyedikben 20 pont fölé is kúszott a különbség, de nem engedtük, hogy kinyíljon az olló, így, ha tisztesnek nem is mondható, de vállalható vereséget szenvedtünk egy nálunk jobb csapat otthonában.

Dócs, bár nem játszott igazán jól, egyetlen egy kiharcolt faulttal maradt el egy méregerős tripla duplától. A szorosabb meccshez még több jó egyéni teljesítmény kellett volna, és sokkal jobban meg kellett volna becsülnünk a labdáinkat, így hiába hajtottunk dicséretesen nem tudtuk megszorítani a dombóváriakat.