Óbudai Kaszások: Németh 4, Herczeg 2, Horváth, Sárváry 5, Orosházi, Borsányi 2, Szabó 2, Jarkas 7, Krajcsi 3, Goór 6, Gergely 4.

Az U12-es bajnokság utolsó fordulójára rendhagyó módon kerültek összevonásra a csoportok. Így esett, hogy újra a lányainkkal mérkőzhettünk meg. A csütörtöki edzés kifejezetten jól végződött, emiatt nagyon bizakodva vártam, hogy mit tudunk ebből éles helyzetben a pályára vinni. Sajnos nem túlzás azt állítani, hogy az égvilágon semmit. Elkeserítő képet festettünk magunkról. A lányok játszottak azzal a mentalitással és sebességgel, amivel nekünk kellett volna. Hajtottak, haraptak, ott voltak mindenhol. Mi pedig sokszor üres tekintettel és lógó fejjel kóvályogtunk. Védekezni szinte egyáltalán nem sikerült.

A rémes játékot gyenge büntetőzés követte. Ez is megmutatta, hogy mennyire nem voltunk ott fejben. A második félidőre nagyjából sikerült rendbe tenni a védekezést, kezdtük megközelíteni a lányok szintjét ezen a területen. A támadásainkban rengeteg hiba volt továbbra is, rossz labdavezetések, középre passzok és mellédobott helyzetek jellemeztek bennünket. Ezzel együtt sikerült megnyerni a második félidőt, ez azonban még csak vígaszra sem adhat okot.

Mielőtt bárki úgy értené, hogy az eredménnyel vagyok elégedetlen, szeretném tisztázni, hogy nem zavarna, hogy kikaptunk, ha végig küzdünk és harcolunk a pályán. Sajnos nem így történt egy újabb hibernációhoz közeli állapotban töltött első félidő után már csak próbálkozásaink voltak. Nem élveztük a játékot, nem versenyeztük, nem akartunk jobbak lenni sem az ellenfélnél, sem önmagunknál. Nagyon elszomorító, amit csináltunk. A lányoknak jár az őszinte gratuláció, harcos amazonokként győztek le bennünket, pedig náluk is volt sérült, hiányzó.