Óbudai KA: Dobossy 7, VASALI 8, Orbán 4, Dócs 7, Safranka 5
CS: Varsányi 5, Chabot 3, Korompay 4, Csocsán 2, Katona, Korpás 4, Pintye 2

Alapvetően mentális vereségeket szenvedtünk. Amit tud ez a csapat, az most nem igazán jött ki, kevés játékosunk hozta magát, kulcsembereink megijedtek, betliztek, és a fontos pillanatokban sokszor megremegtek a kezek.
Azért sok-sok pozitívum is volt, de aztán mindig pár jó döntés után, a semmiből olyan elképesztő, demoralizáló hibák jöttek elő, amivel nem tudtuk szoros csatára kényszeríteni ellenfeleinket. Nagyon hullámzott a teljesítményünk, huzamosabb ideig nem tudtunk jó ritmusban játszani.

Azt is láttuk, hogy magasnak gondolt csapatunknál mind a két ellenfelünk magasabb szerkezetű és fizikálisan erősebb alkatú játékosokból állt.
A zalaiak ellen, akik ráadásul sérülés miatt nélkülözték egyik kulcsemberüket, a nagy fogadkozások ellenére 0-8-cal kezdtünk, és utána hiába kapaszkodtunk másfél negyeden át, egy fault + egy nagyon rutintalan technikai hiba után, Dobossy pillanatok alatt a kipontozódás szélére került, nem sokkal később Safranka is begyűjtötte a negyedik faultját, és ekkor rémálomba csapott át a mérkőzés. A második negyed utolsó 4 percében benyeltünk egy 19-3-at, ez a teljes szétesés időszaka volt. Ami elromolhatott, az el is romlott! Nagyon szomorú, hogy ilyen még előfordulhat ennél a csapatnál!

A nagyszünetben valamennyire rendeztük a sorokat és ,ugye, a második félidőben összesen kaptunk 24 pontot… ! A bajt még az is tetézte, hogy Dócsnak kiment a bokája, így ő is kiszállt, és a másnapi Kecskemét-meccsen sem játszott.