Óbudai Kaszások: Babay-B. 10, NAGY 9, Mahmoud, Csicsvári , Csocsán 2, KRONAVETTER 8, Bene, Kerékgyártó, Czirkos 19, Kuncz 1, Rompos 2, Sterbenz 2

A döntőben újra a soproni akadémisták ellen léptünk pályára, szerettük volna minél jobban megnehezíteni a dolgukat, és amiket gyakoroltuk viszont látni.

Az első negyed 5. percéig védekezésben tudtuk tartani őket, de támadásban nem tudtuk azt hozni, ami egy ilyen szintű ellenfél ellen kell. Ahogy fáradtunk, úgy egyre jobban őröltek fel minket, a negyed végére 12 pontos hátrányba kerültünk.

A második negyedet is hasonló arányban buktuk el, védekezésben azonban semmilyen ellenállást nem fejtettünk ki, átrohantak rajtunk. 30 kapott pont, 9 eladott labda, 9 engedélyezett támadó lepattanó.

A meccs tulajdonképpen eldőlt, így részfeladatokat akartunk megvalósítani. Ilyen volt a lepattanócsata, amit a meccs első felében 30-10-re buktunk, valamint eladott labdáink számának csökkentése.

Ebben a félidőben lényegesebben nagyobb ellenállást fejtettünk ki, de a zöld-sárga mezesek 20-as játékosával nem tudtunk mit kezdeni, aki 13 támadólepattanót kaparintott meg egymaga. Támadásban voltak momentumaink, de egy ilyen erős csapat ellen több kell ilyenekből.

Két ellentétes félidőről tudunk beszélni. Az elsőben átgázoltak rajtunk, a másodikban már sokkal nagyobb ellenállást tudtunk kifejteni. Más súlycsoport a két csapat, másért küzdünk, más a célunk. Remélem, hogy ezekből a meccsekből tudunk tanulni és a következő fordulóra tudunk előre lépni magunkhoz képest. Mindenféleképp dicséretes, hogy a második játékrészbe minimálisan buktuk csak el a lepattanócsatát, és hogy az eladott labdáink száma is csökkent. Hajrá Kaszások !!!