Kényszerszüneten 4. rész - Interjú Dobossy Pállal ⋆ kaszasok.hu

U16-os csapatunkkal szemben komoly elvárásokat fogalmaztunk meg a szezon előtt. Több játékos lehetőséget kapott már a válogatott kerettel készülni, ezért egyénileg és csapatként is szintet szerettünk volna lépni az előző évekhez képest. Negyedik cikkünkben ennek a gárdának a kapitányát, Dobossy Pált szólítottuk meg, aki értékeli a szezont és mesél a nemzetközi tapasztalatokról is.

Talán a ti csapatotokat érintette először ez az új helyzet az egyesületünkön belül. Elmeséled mi történt?

Dobossy Pál: Péntek délután, amikor indultam volna meccsre akkor közölték, hogy nem utazunk el Kecskemétre a vírus miatt és innen gondoltam, hogy nem is lesz edzés egy jó ideig. Eléggé szomorú voltam és vagyok is, hogy nem lehet normálisan edzeni se meccsezni. Nagyon készültünk az elkövetkezendő megmérettetéseinkre. De pozitívan állok hozzá és ezt a sok egyedüllétet és szabadidőt kihasználom alapozásra, erősödésre és arra is, hogy nagyon sokat fejlődjek.

Pedig izgalmas derbik vártak még rátok! Milyen volt ez a szezon?

DP: Szerintem ahhoz képest, hogy hol voltunk egy évvel ezelőtt, nagyon jó helyen álltunk. Meg vagyok elégedve, rengeteget lépett előre a csapat. Vannak még hibáink és hiányosságaink és ezek miatt még nem vagyunk a legjobb csapatok közt a korosztályunkban, de közel vagyunk hozzá. Úgy gondolom, hogy a legjobb 15 csapatban benne vagyunk és fel tudjuk venni a versenyt az ellenfeleinkkel.

Volt lehetőségetek nemzetközi ellenfelek ellen is szerepelni. Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtatok?

DP: Az EYBL-re emlékezem vissza a legszívesebben az egész szezonból. Nagyon jó lehetőség volt a fejlődésre és kipróbálni valami újat, amit még nem csináltunk. Nagyon élveztük, jól éreztük magunkat. Óriási volt a hazai rendezésű torna a sok szurkolóval meg az ismerős pályával, de idegenben is nagyon jó volt. Repülővel utazni és külföldön kosarazni a csapattal felejthetetlen élmény volt! Nem voltunk a legeredményesebbek, de szerintem ez nem baj, mert mindent megtettünk és lényegesen nem vagyunk még azon a szinten, mint a legtöbb csapat. Így sem volt jelentéktelen, mivel sokat számított az EYBL tapasztalatunk a hazai bajnokságban.

Most milyenek a napjaid?

DP: Kétnaponta futok 6-7 kilométert, és amelyik napon nem futok, az erősítéseket csinálom. Van a közelben egy kosárpálya, kb. fél percre és oda szoktam kimenni labdavezetést, labdakezelést, dobást és cselezést gyakorolni. Kosarazáson kívül szoktam játszani számítógépen vagy videót, sorozatot nézni, főleg, ha rossz az idő. Van, hogy sétálni is elmegyek a szabadba, de legfőbbképp tanulni szoktam vagy online órákon részt venni.

Jellemezd nekem, hogy szerinted milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó csapatkapitánynak és miért?

DP: Ez egy nagyon jó kérdés, mivel minden, amit mondok, annak rám is vonatkoznia kell. Szerintem a csapatkapitányak legfőképp jól kell ismernie a kosárlabdát. Nem is akárhogy, hanem profi módon kell tudnia a játék menetét és lefolyását, mikor mit kell tenni. Gyors döntéseket kell hoznia, amik segítik a csapatot. Ezek mellett az ellenfelet is ki kell ismernie, a lehető leggyorsabb módon és legnagyobb pontossággal. Nagyon magabiztosnak kell lennie, olyan embernek, akire a csapattársai mindig számíthatnak. A csapat összhangra kell koncentrálnia, hogy mindig összetartsa a csapatot. Különösen, ha vita van vagy rossz szituációban állunk egy meccsen vagy bármilyen helyzetben, ahol fontos az egység. Ezeket legfőbbképp a társak folyamatos bíztatásával és hajtásával lehet elérni. Olykor egy jó tanács, vagy ha valaki rossz kedvében van, néhány jó szó sokat segíthet. Lényegében ennyi. És persze az edző „jobb kezének” kell lennie, akire az edző is mindig számíthat.

Mi az, ami a legjobban hiányzik a kosárlabdával kapcsolatban? A társaid?

DP: Röviden és tömören minden. Személyesen nem tudunk most találkozni, de messengeren naponta szoktunk írogatni. Nem túl sokat, de azért tartjuk a kapcsolatot a csapattársakkal.