BALOGH 3, Hornyák 2, VASALI 2, Remete 2, Wanjan 2, Varró 0, Maurer 0, Szántó 0

Második mérkőzésünket az Újpest MT/B csapata ellen játszottuk. Reméltem, hogy úgy tudjuk kezdeni mint ahogyan kezdtük az előző mérkőzést. Sajnos nem így lett. Pontatlanok voltunk, kapkodtunk. Felesleges faultokat ütöttünk oda, amikből az ellenfél dobhatta a büntetőket. Nem találtuk az utat a gyűrűig, pedig a helyzeteink megvoltak.

A büntetők száma 1 el kevesebb mint az előző mérkőzésen. Ugyan az a pontatlan, kapkodós játékot folytattuk. Nem találtuk az embereinket, buta faultok, lépéshibák. Kezdtünk szétesni fejben. Nem tudtunk már megfelelően koncentrálni a játékra. Ez eléggé meg is látszódott a pontokon is. Míg mi 2 pontot dobtunk nagy nehezen, az ellenfél 18 pontig meg sem állt.

Igen lehet mondani, hogy elfáradtunk, mert két meccset játszottunk egymás után. DE! ez akkor sem indok arra, hogy a hozzáállásunk olyan legyen, ami nem sportemberhez méltó. Lehet hibázni, de utána nem nyavajogni, feladni kell, hanem kijavítani, küzdeni, harcolni. Az utolsó sípszóig megteszek mindent a pályán, és azon kívül is. Számomra érthetetlen, hogy egy ilyen mérkőzés utolsó percében történik egy passz, ami hátba találja a csapattársunkat, és elkezdünk röhögni rajta… Ez nem sportemberhez méltó hozzáállás.. Ezen a mérkőzésen szeretném kiemelni Vasali Dénest, aki küzdött hajtott ameddig a pályán volt. Így kéne minden játékosnak hozzáállni az összes mérkőzéshez.
Remélem, mindenki elgondolkodik, hogy min kell a jövőben változtatnia.