Korompay 5, Dobossy 5, Varsányi 2, Chabot 8, Dócs 19/3
CS: Szabados 2, Csocsán 2, Kolozsvári, Antal 6, Katona 2

Közel 1 hónap után készülődtünk újra bajnoki mérkőzésre, ugyanis időközben a Pécs elleni meccsünket el kellett halasztani, mert nem tudtunk volna kiállni. Nehéz időszak van mögöttünk, az edzőcsoportunk túlnyomó többsége vagy sérülés vagy betegség miatt heteket volt kénytelen kényszerpihenőn tölteni.
Nem is mindenki tudott játékra jelentkezni és a pályára lépők közül is kevesen voltak jó állapotban, de ettől függetlenül elszántan és bizakodva vártuk a ”rangadót”.
Az elejét még bírtuk, 7-8 percig szorosan alakult az állás, de aztán rémálomba csapott át a meccs. Hosszú, ínséges perceink voltak pont nélkül és az elején még jól működő védekezésünk is instabillá vált, így már a félidőre látótávolságon kívülre került a Mafc.

Hiába a félidei fogadkozás, ez nem az a nap volt, amikor bármi babér is termett volna számunkra. Rettenetesen impotensen támadtunk, és ahogy az amúgy sem kellően feltöltött energia raktárjaink lemerültek, teljesen szétestünk hátul is.
Persze, nem szabad kisebbíteni a hazaiak érdemeit sem, hiszen ők is rengeteget tettek azért, hogy ekkora legyen a különbség, igazolták jó hírüket és azt, hogy remek formában vannak. Nincs mit szépíteni, ezen a mérkőzésen ekkora differencia volt a két együttes között. Erre azért egyáltalán nem számítottunk!

Nyilvánvalóan nem a valódi arcunkat mutattuk ma, de azoktól akik edzésben voltak az elmúlt hetekben, több kellett volna! Teljes csapattal, jó formában is vért kellett volna izzadnunk akár még a szoros meccsért is a Gabányiban, így viszont nem tudtuk elkerülni a kiütést.
Előfordul ilyen, nem tragédia ami történt! Most azon kell ügyködnünk, hogy mindenki visszatérjen és jó edzettségi állapotba kerüljön a társaság, de persze, ehhez idő kell! Amiből, ugyanakkor meg nincs sok, hisz nyakunkon a következő, igencsak nehéznek tűnő idegenbeli túra!