Megérkeztünk az U14-es korosztályhoz, így végre már hölgyek kezébe is adhatjuk a mikrofont! Serdülő leány csapatunk nagy létszámú edzőcsoportot alkotott az év során, három bajnokságban is versenyeztek, hogy mindenkinek juthasson elég játékidő. Az összetartó közösség idén tovább erősödött, mely hozzájárult ahhoz, hogy a lányok teljesítették a szezon elején kitűzött céljukat és az ország legjobb tizenhat alakulata közé jutottak. Többek között erről is beszéltünk Evellei Hannával, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a gárda álmai valóra váltak.
Kezdjük azzal, hogy mi járt a fejedben, amikor kiderült, hogy le kell állni az edzésekkel?
Evellei Hanna: Mikor kiderült, hogy a Kaszások szünetel, eléggé szomorú voltam, de arra gondoltam, hogy nemsokára mindent folytathatunk, és minden visszatér a normális kerékvágásba. Viszont amikor megtudtam, hogy vége a bajnokságnak, 2-3 napig csak ezen gondolkoztam, mert nem tudtam felfogni, hatalmas elkeseredéssel töltött ez a tény.
Teljesen érthető, hiszen szuper kis időszak van mögöttetek.
EH: Szerintem egy nagyon eredményes szezont játszottunk le, és a csapattal büszkék lehetünk arra, amit nyújtottunk, hisz a céljainkat elértük, ami nekünk egy hatalmas lépés volt. Nagyon szerettem együtt játszani a lányokkal, és élvezetes meccseink voltak. Mindig volt valami célunk, ami miatt soha nem adtuk fel. Persze nekünk is volt rossz élményünk, voltak hibáink, de mindig igyekeztünk azokat kijavítani.
Mit csinálsz, mióta nincsenek edzések?
EH: Több időt és energiát fordítok a tanulásra. Ezen kívül olvasok, x-boxozok, telefonon keresztül a barátaimmal beszélgetek. Kapunk az edzőtől feladatokat, amiket minden nap meg kell csinálni, például erősítés, teniszlabdás feladatok. Ezek mellett pedig minden nap futok.
Akkor a csapattal sem szakadt meg a kapcsolat, igaz?
EH: Igen, tartom a kapcsolatot a csapattal és az edzőkkel is, hisz ők a második családom. Van egy olyan közösségi oldalunk, amiben az egész csapat benne van, és folyamatosan beszélünk. Ezen kívül pedig privátban is rendszeresen beszélgetünk és sokat videochatelünk. Az edzővel közösen erősítünk.
Neked mi hiányzik most a legjobban?
EH: Legjobban az edzések, meccsek, a lányok, az edzők hiányoznak. A csapattal szinte minden napot együtt töltöttünk, a sportoláson kívül is sokat voltunk együtt. Az edzések nagyon hiányoznak, minden nap ezt vártam a legjobban, és imádtam edzeni. És akkor még nem beszéltem a mérkőzésekről (még a nehezek is ide tartoznak), az ezzel járó utazásokról, bandázásokról.
Mit mesélnél el egy idegennek erről a bajnoki évről?
EH: Mindent, amit ebben a szezonban a csapattal átéltünk! Nagyon sok jó élményünk van, és mindig összetartottunk jóban-rosszban. Nem voltak klikkesedések, mi mindig is egy nagy csapat voltunk. Az erős kapcsolatunk miatt jobban teljesítettünk a meccseken. Nagyon büszke vagyok az egész csapatra! Arra, hogy a legnehezebb pillanatokban sem adtuk fel, és a kemény munka meghozta gyümölcsét.
Jó hallgatni, hogy milyen fontos neked a csapatod és a kosárlabda. Mik a terveid a jövőre nézve?
EH: Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar, és így ért véget a szezon, hiszen az első célunkat, hogy az ország legjobb 16 csapatába kerüljünk, elértük. Ezek után, már csak azért játszottunk volna, hogy minél jobb helyezést érjünk el ott. A jövőre nézve azok a terveim, hogy egy olyan csapatban játszhassak, amellyel nemzetközi szinten is nagyobb célokat érhetünk el, és amely csapatban még többet tudnék fejlődni, valamint természetesen nagyon szeretnék válogatott játékos lenni. A legnagyobb célom, hogy Amerikában a WNBA-ban játszhassak, de persze ehhez még nagyon sok kemény munka és kitartás szükséges. Szeretnék egy ismertebb játékos lenni és minél több és nagyobb sikereket elérni a karrierem során, ami remélem, hosszú és sikerekben gazdag lesz!
Kényszerszüneten 4. rész – Interjú Dobossy Pállal
Kényszerszüneten 3. rész – Interjú Gálfalvi Balázzsal
Kényszerszüneten 2. rész – Interjú Koflanovics Kristóffal
Kényszerszüneten 1. rész – Interjú Jenei Gergővel
Fotók és videó: Evellei Hanna
