U14-es fiú csapatunk komoly megpróbáltatásokon esett át, rendszeresen erőn felül kellett volna teljesíteniük, így kevesebb győzelemben volt részük. Azt gondolhatnánk, hogy ilyekor könnyebben elengedi a kosárlabdát egy játékos és nem bánja, hogy korán jött a bajnokság vége. Patrik-Pirk Martin, a csapat kapitánya ezzel ellentétesen fogalmaz! Az, hogy mi történt vele a leállás óta, az alábbi interjúból derül ki.
Essünk túl a nehezén! Milyen volt nektek a bajnokság?
Patrik-Pirk Martin: Nem könnyű érzelmek nélkül válaszolni erre a kérdésre. Nagyon nehéz dolgunk volt idén. Sajnos a korosztályunkban más csapatok sokkal nagyobbak, fizikálisan sokkal érettebbek. Ezért sokszor az erőviszonyok döntötték el a mérkőzést. Az idei szezonunk így elég gyatra lett. Nagyon rossz volt, hogy sokszor azért kaptunk ki, mert nem tudtunk mit kezdeni egy-két magasabb vagy erősebb játékossal. Ez a kedvünket is szegte néha, nehéz volt fejben összetartani a csapatot. Most, hogy itthon vagyunk sokat, talán megnövünk mi is!
Azért voltak jó hétvégéitek is! Melyiket említenéd először?
PPM: Talán mikor Szolnokon játszottunk országos bajnokságot. Elég izgalmas meccseket játszottunk, Szolnokot és Nyíregyházát is levertük kemény csaták során. Kecskemét ellen is nagyon jól szerepeltünk, bár kikaptunk, de nagyon jó volt a tripladobó százalékunk. A magasabb játékosok ellen itt jól működtek a triplák, de nem volt elég a győzelemhez. De az is jó volt, mikor először játszottam a kadett csapattal Kecskeméten. Kikaptunk, de nekem jól ment a játék. Jó volt a dobószázalékom, az első labdaérintésem is egy hármast ért!
Hogy fogadtad, hogy véget ért a bajnokság és edzések sincsenek?
PPM: Nagyon nem örültem neki. Nekem nagyon sokat jelent a kosárlabda, a meccsek, a csapat, az edzések, a közösség, ennek most vége lett. Nyáron is hiányoznak, de ez most így hosszabb kimaradás. Furcsák a napjaim, hogy nincsenek az edzések, hétvégéken hiányoznak a meccsek.
Mi az, ami a legjobban hiányzik?
PPM: Minden. A játék, a kihívás, a versengés, a mérkőzések, a csapat! Még ha mostanában nem is szerepeltünk túl jól… A vesztes meccsek is hiányoznak. Hiányzik a hangulat, a terem, mikor edzések előtt hamarabb lemegyek dobálni. Én nagyon sok időt töltök a csarnokban, suli után mindig odamegyek, igazából a csarnok is hiányzik. A mozgás is nagyon. Hiába mozgok itthon, az nem olyan. Remélem, az augusztusi edzőtábort már meg lehet tartani.
Ha már említetted az otthoni mozgást, miket csinálsz?
PPM: Meg szoktam csinálni a Zsoltbá által összeállított feladatokat. A kertünkben van egy kosárpálya, egy palánkkal, szerencsére egész nap tudok kint dobálni, gyakorolni. A Kaszások YouTube csatornájáról labdakezelési feladatokat szoktam csinálni, hogy formában tartsam magam. Sokat sétálok a kutyával, a futás eddig sajnos kimaradt, de ezen szeretnék változtatni. Úgy tervezem, hogy hamarosan elkezdem, hogy az erőnlétem is megmaradjon.
Amikor nem gyakorolsz, mivel töltöd az időd?
PPM: Mivel suliba járok, elég sokat kell tanulni, de szerencsére azért jut idő másra is. Év közben nincs időm PS-ezni csak hétvégenként, most többet tudok a barátaimmal játszani, mivel mindenki otthon van. Szoktunk járni kirándulni a közeli erdőbe. Élvezem, hogy nem este kell hazaérni, reggel is kipihentebben ébredek.
A csapattársaidat hol tudod most elérni?
PPM: Van egy Viber csapat csoportunk, ahol szoktunk beszélgetni. Itt napi szinten tartjuk a kapcsolatot a srácokkal. Élőben sajnos nem tudunk találkozni, a bandázások is elmaradnak. Marad a Viber, a PS, az Insta.
Ha jól számolom, hét éve pattogtatsz a Kaszások csapataiban. Szerinted mit tartogat számodra a következő hét év?
PPM: Remélem, több mint 7 év vár még rám a kosárlabdában! Még többet szeretnék fejlődni, minél többet kihozni magamból a játékban is. Izgalmas meccseket szeretnék, sikeres szezonokat. Szívesen felhúznék majd egy felnőtt kaszás mezt is!
Kényszerszüneten 5. rész – Interjú Evellei Hannával
Kényszerszüneten 4. rész – Interjú Dobossy Pállal
Kényszerszüneten 3. rész – Interjú Gálfalvi Balázzsal
Kényszerszüneten 2. rész- Interjú Koflanovics Kristóffal
Kényszerszüneten 1. rész – Interjú Jenei Gergővel
Fotók: Bornyi Márton, Felkai Gergely, Patrik-Pirk Martin
Videó: Patrik-Pirk Martin